Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Kiss László: Ha béke lenne… Eső
KISS LÁSZLÓ: HA BÉKE LENNE . . . Az almafák úgy gömbölyödnek Mint az asszonyok vajúdás előtt. A nap kacagva derűt, erőt Lövel szét csókos sugaraival. A lombok között, az ágakon, Érő gyümölcsök mosolyognak, Szép a délelőtt, Szép a délután és az alkony, Az éjszaka csábos varázsa Szépé tenné az életünket, örülnénk a pirkadásnak És a reggelek hűs ligetében Hozsannáznánk a Teremtőnek, Mert vagyunk, élünk s csodálhatjuk Félelmetesen szép alkotását, Ha nem lenne gépfegyver, bomba, Ha nem lennének acélmadarak, Melyek vésztjóslón keringenek Vágyaink, álmunk, kis céljaink, Szegény veszendő életünk felett, Ha nem lenne gázmaszka, srapnel, Ha béke lenne, egyszer már béke S nemcsak a sir mélysége lenne Testünknek biztosi menedéke, Ha nem lennének lövészárkok, Tankok, lángszórók, páncélfalak, A föld felett is nyugtot lelhetnénk, Nemcsak a nehéz rögök alatt. De igy hiába szép al délelőtt, Szép a délután, szép az alkony, az esték, melyek mámort ígérnek. Szemünk behunyjuk s szivünk mélyén A nyugtalanság fáklyái égnek. ESŐ Néha vidáman lide csókkal ér le a földre... Rövid félóra aztán kacagva Futnak a felhők, mint a pajkos, Csinytevésen ért uccakölykök S minden csillog, fényben fürödve.
