Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka

jegyezzék meg maguknak", akkor nem jól érezték magukat. Ebiben a mondatban fenyegetés, harag, bosszúkitöltés volt. Meg is mondták, mikor elment:

— Oda se hederítsetek! Korán kelt fel. Ilyen ember tízig szokott aludni. Most korán kelt, kedvetlen, kijött és nálunk kimérgelődte, kiszidta magát. Mit tudjuk mi, hogy nem veszett-e össze a nagyságos asszonnyal? Mit tudjuk mi, 'hogy mennyit vesztett a faluban a kártyán? A mérgét itthagyja nálunk. Fütyülni rá. Ne is törődjetek vele!

Balogh Ádám mondta ezeket.

— Igazad van, hagyjuk. Hol is hagytuk abba a beszélgetést?

Ezt Kosári Ignác felelte rá.

é,s a másik pereiben nyugodtan beszélgettek, mert ilyen monoton munkában a beszéd megnyugtató valami. Eggyé teszi a figyelmet, megkönnyíti a munkát, mert a napszámos nem is figyel munkájára, csak a beszédet kíséri feszülten.

— Várjon! — mondta az intéző Matykóna'k. — Várjon itt a kocsival. Hová megy?

— Megyek a majorba. Meg akartam kérdezni, hogy hová húzassanak a gépek, ha a táblával készen lesznek. No meg kávét akartam kihozni. Még nem ettünk.

— Várjon!... Különben menjen, siessen és mondja meg Miklós úrnak, hogy délre ott vannak az emberek, mindent készítsen elő. Megértette? Mit fog mondani Miklós úrnak?

Matykó András béres megismételte:

— Délre ott lesznek az emberek, mindent elő ‘kell készíteni.

Dühösen lerövidítette. Nem taknyos gyerek ő, Matykó András béres. Azért se mondja szajkó módra. Meglett ember ő. Hogy szegény béres? Mások tehetnek róla, ő nem. Ha béres is: azért még lehet egészséges esze.

Az intéző észrevette, hogy a béres dacos. Visszavágott:

— Csak ne siesse el és ponto'san adja le az üzenetet. Csak semmi okoskodás. Mit fog mondani? Azt fogja mondani a Miklós úrnak, hogy azt üzentet! a tekintetes intéző úr, érti András?, azt üzentet! a tekintetes intéző úr, miszerint az emberek délre ott vannak és hogy a Miklós úr legyen szives és mindent készítsen elő. Ezt fogja mondani. Pontosan így, érti? No, mo;st még egyszer mondja el szépen, hogy mit fog mondani, azután mehet.

Matykó András elpirosodott. Elmondta már egyszer. Ez csak megszégyenítő leckefelmondás, de neki nincs szüksége bagózó rágásra. Azért se mondja!

Eddig szorosra fogta a gyeplőt, a lovak nyugtalanul álltak. Most, hogy megszégyenítően újra kellett volna mondania az üzenetet, megengedte a lovak szárát és azok megrántották a kocsit. Előreifordult és menni akart. Egy percre visszafordult, mintha szolgai módon belekezdene a mondófkába:

— Azt fogom mondani, hogy a tekintetes intéző úr...

Újra megrántották a lovak a kocsit és Matykó otthagyta az intézőt.

A répatáblán a pallér mindjárt e'ébe ment. így dukál ez: amint megjelenik az intéző, a pallér, aki a napszámosokra vigyáz, rögtön észreveszi az urat és azonnal elébesiet. Somfabotját a földbe szúrja és