Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Rady Elemér: Témák - problémák

és ki kell t a r t a n i o k a z o n a helyen, ahova az isteni Gondviselés állítottaőke t."

A pécsi egyetemi kisebbségi intézet ugyanebben a számban válaszol a felvetett kérdésekre. „Makkai Sándor kategorikus megállapításának ellentmond az élet,... amely megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy kisebbségek voltak, vannak és lesznek... Ma Európában majd negyven millió ember él kisebbségi sorsban s egyik sem mondott le az életről. A kisebbségi magyarság... vallja: Nekünk lehetségessé kell tennünk mindazt, amit Makkai ma lehetetlenségnek kiált ki. Ha nem igy tennénk, foghatnék az ásót, hogy megássuk a sírt, hol nemzet sülyedt el. De a nemzet nem akar els ITT yedni. A kisebbségi magyarság élni akar, ez pedig az első feltétele az élni tud ásnak... Ha pedig a kisebbségi sors erkölcsileg nem lehetetlen, úgy lehetséges politikailag is. Ép ezért nem mondanak le a kérdés jogi, politikai és egyéb szempontból való vizsgálatáról és a reményről, hogy igenis megtalálható egy sorsforma, amely lehetőséget nyújt egy véglegesen emberi és jó megoldásna k."

Makkai cikkének visszhangja támadt a napisajtóban is és — sajnálatosan itt félreértették a cikk alapgondolatát. A budapesti sajtóban B e r t a I a n István (Budapesti Hírlap) és Katona Jenő (Magyarság) szállnak vitába Makkaitval s utalnak arra, hogy Makkai Erdélyben a „Kisebbségi világhivatás" meghirdetője volt. Ö írta le ezeket a sorokat: „A kisebbségek hivatottak már csak szükségképe ni helyzetükből következő szenvedéseiknél fogva is egy nemesebb humánum, egy egyetemesebb emberi szellemiség és az igazi, embertestvériség nagyszerű és gyógyító jövőjének előkészítésére. Semmi szenvedés nem volt és nem lesz o k n é I k ü I i, sőt egyenesen g o n d v í s el I é s s z e r ü ileísz a világéletben, ha a kisebbségek azt az isteni hivatásukat megértik, (vállalják és o d a alídl ó a n munkálni fogjak." (Magunk revíziója). Mindkét cikk Makkait régi elveinek feladásával vádolja. A személyi szempontok kidomborításában még messzebb megy az erdélyi magyar sajtó, ahol több személyeskedő cikk jelent meg. Szász Endre a Keleti U j s á g-ban személyi támadást intéz Makkal ellen, amit az Ellenz é k-ben C s e f ó Sándor utasít vissza. A nagyváradi Magyar Lapok vezércikkben (Félreértett írás) objektívon vizsgálja a kérdést s rámutat arra, hogy Makkai szándékát végzetesen félreértették. „Amit Makkai a kisebbségi kategorizálás ellen felpanaszolt, azt már az európai nemzetiségek kongresszusa is magáévá tette... a kisebbségi kategória örökös számszerűsége helyett a népek lelkiismerete, a népek erkölcse a kisebb néprészletek számára is elismerést a k a r." H eg e d ü s Nándor a nagyváradi Szabadsá g-ban, W u c h e t i c h Endre pedig a Déli Hírlapban szóltak hozzá — Makkaival ellentétes véleményt hangoztatva — a vitához.

Vásárhelyi János református püspök, Makkai Sándor utóda is jónak látta egy beszélgetés keretében hozzászólni a vitához (Ellenzék) s le