Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Geothe versek: Májusi dal. Vándor éji dala. Mignon. A hárfás (Ford. Sebesi Ernő)
MIGNON Hol citrom sárgul, tudod: hol a hon? Hol narancs mindent színaranyba von? Hol kéklő légen át a szél susog S babér mellett suttognak mirtusok? Mondd, ismered? Csak oda, arra ni, Szeretnék Veled: Kedves, tartani! Tudod a házat? Rejtik oszlopok Színes tetőjén s termén fény lobog. És márványképek raja Rád figyel. — Te szegény lány, mért szomorodsz Mondd, ismered? [így el? Csak oda, arra ni, Védangyalommali tudnék tartani! Tudod: a bérc ott ködbe öltözött, Ott öszvér botlik ezer vész között. Ott barlang odván sárkányfaj les és Zuhan a kőszirt s zúg a vízesés. Mondd, ismered? Csak oda, arra ni, Szeretnék Veled: Atyám tartani! A HÁRFÁS Ki kenyerét még nem könnyezte meg, Ki ágya szélén nem zokogta át A sok, keserves, szörnyű éccakát — Az nem tudja: Kik vagytok nagy Egek. Törvényetek a Létre kötelez S ha itt a gyönge, Bűnben elmerül Ti meg nem szánjátok őt, emberül, — Mert bosszút hívó bűnök földje ez?
