Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Európai utazás
nyozta a külső jobb kettest, amely este nyolc óira tizenötkor a déli irányba induló gyorsvonatot fogadta hátára. Valakihez szólnia kellett mégis, úgy érezte, most búcsút mondott a városnak, Varsónak, amely nem ölelte örömmel keblére, amely nem csörgette feléje a pénzt, megtagidita tőle a munkát s mégis oly nehéz otthagyni ezt a várost. Valamerre indulni kell. Felnézett a villanyórára: nyolc óra pontosan. Még negyedórája van, ezalatt meg kell tennie ügyesen. Nagyon ügyesen ... Nyolc óra egy perc máris, a mutató nem éli, az idő sürget, a nagy mozdony türelmetlenül pöfékel. Oldalról pillantott a mozdonyra s fázékonyan húzta magán össze a vékony munkászubbonyt. A hatalmas kerekek olajtól csillogtak. Közömbös arccal sietett tovább, utitársaival nem törődött. Gyorsan vásárolt még egy narancsot s valami csokoládét, öszszesen két zloty volt a zsebében, ezzel gazdálkodni kell. Csak ügyesen. Most majdnem nekiszaladt egy kerekes kocsi, újságot árult mellette hangos szóval valami ukrán kislány, érzett a szavajárásán az ukrán táj, — nem volt már egy pillanatnyi ideje sem s így nem állott meg bámészkodni az angol házaspár előtt, elfelejtette felvenni az egyik utas könyvét, amelyet az kiejtett az ablakon, már nem hallotta a zajt, a sistergést, a csöngőket s a füttyeiket; előrehajolva izgatottan sietett. Az utolsó kocsi mögött sötét volt, csak a váltók piros, zöld, sárga fényei csillogtak bíztatóan s a szomszéd vágányra most gördült be egy népes személy vonat. Mégegyszer megtapogatta zsebét, sovány igazolópapírosok zörögitek. jókedvűen benne. óvatosan nézett körül. A vonat végére állott a sínek közé, az ütközők tányérjához, jobbról-balról kipillantott s hosszasan nézett a sötétbe. Most! A kereklek közé (mászott, két kézzel erősen megmarkolta a gőzvezeték csövét, aztán előrehúzta magát, már hasmánt feküdt a kocsi alatt, egyre beljebb került a középső tengely fölé, két összeboruló vasrúdon helyezkedett el. Egyideig fészkelődön, de kényelmesebb fekvőhelyet sehogysem talált s visszamászott a két vasrudlhoz. Oldalt feküdt, jól belemarikolt egy vashorogba s kifeszítette a lábait. A vaksötétben alig: látott valamit, a tárgyak körvonalai is elmosódtak s csak hosszú szemmeresztgietés után látta meg a kezét. Valaki dobogott fölötte, kövér és súlyos test lehetett, az utolsó pillanatban keresett üres szakaszt magának. Hangosan csapta be egy fülke ajtaját. A lárma a kerekek között, a csöveik s vasTudalk alatt szűrődött be hozzá, a gőzcsövek sisteregtek, aztán a vonat hirtelen, csendesen megindult. Jól belekaposzkodott a rudakba. A kerekeik odatapadtak a (Sínekhez, gurultak, gurultak egyre keményebb zajjal, szabályos közökben zökkentek egyet, azán váltókon csattogott a vonat, mind sebesebben, s újra váltók, zökkentek a félrecsapott síndarabok, valami kattant s az egyik csőből mieleigi gőz szivárgott az arcába. A gurulás egykettőre csattogásba ment át, a kerekek minduntalan odavágódtak a sínek végeihez s egy ezredirésznyi pillanat alatt újra átugrottak a következő síndarabra. Először a feje mögött kattant két pár kerék, aztán a lábánál folytatódott. Por szállott fel a földről, ahogy
