Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Kovács Endre: Egy nemzedék sorsa
szellemtörténeti fontossága: belőle indult ki az a népies nemzeti irányú mozgalom, mely a magyarság érdeklődését a legkülönbözőbb világnézeti csoportok kereteiben egy közös pontra irányította. A magyar parasztság problémája döntő fontosságúvá növekedett szemünkben. A népies irány kiváló egyéniségei felhívták figyelmünket a paraszti kultúrformák kallódó értékeire. A népművészetek, a népi zene kérdéseit a rajongó lelkesedés emelte a közérdeklődés előterébe. Meg akartuk ismerni a népet, mert benne láttuk a faji energiák letéteményesét, egy új európai renaissance biztosítékát. Népszemléletünk ekkor még teljesen romantikus jellegű volt; tábortüzek misztikus érzelmi elolvadásai, vasárnap délutáni falusi kiruccanások láttatták velünk a problémák legnagyobbikát, a magyar parasztság kérdését s a népi művészetek komplexumát, melyet akkor még nem a „gesunkenes Kulturgut" modernebb szemszögéből vizsgáltunk, hanem egész lelki megújulásunk alapfeltételeként kezeltünk. A problémákkal való szoros kapcsolatainkat csak fokozta, hogy hamarosan személyes közelségébe kerültünk azoknak az íródnak, akiknek műveiben a saját mondmivalóinkra ismertünk. A magyar faluról alkotott képünk, ha nem is volt még teljes, a többféle ösztönzés következtében sokrétű és színes lett; egyre több vonással bővült. Hivatásunkat kétféle irányban láttuk kibontakozni: modern városi kultúrát akartunk szállítani a falu lakóinak, kiknek megmentését a súlyos móriczi igék tették számunkra különösen időszerűvé, másrészt magunk is gazdagodni akartunk a népi kultúra gazdag elemeivel. A falu ekkor még az egyetlen lehető életformát jelentette számunkra s benne a kezdő évek cserkészmozgalmainak természetszeretete nyert jogos igazolást. Frodalmiasságunk az Ady-Móricz-Szabó megszabta vonalon rohamosan terjeszkedett és nem maradhatott hatás nélkül az idősebb korosztályra sem. Komolyak és elszántak voltunk s nyoma sem volt bennünk a „jeunesse d' orée" könnyelműségeinek. A cserkészet mozgalmainak keretei hamarosan szűköknek bizonyultak, kiléptünk a fiatalos jellegű mozgolódások határaiból s az egész magyarság felé irányítottuk szavunkat. Messzianizmusunkat a modern magyar irodalom kedvező Golf-árama fűtötte, eszmélődésünkben több volt az értelem, mint az érzés és elméleti meggondolásaink a közéleti kritika niányos volta következtében elszökkent ballonként szánhattak a szabadba. Az ifjúság érzelmi fejlődése ugyan az egész magyar közélet szemeláttára' történt, de ennek a fejlődésnek az irányításában belső dinamikus erők érvényesültek s az idősebb nemzedék jóakaratú beleszólásai leggyakrabban eredménytelenek maradtak. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy magunk választhattuk meg szellemi nevelőinket, ami döntően befolyásolta világképünk megszületését. A magyar paraszti élet romantikus szemléletéből indultunk ki, ám felismeréseink kényszerítő logikával tovább vittek benünket a munkásosztály és a középrétegek problémáinak feltárásához. Latens fejlődési energiáink kibontakozását számos körülmény elősegítette s az az absztraktul ideális népszemlélet, mely Szabó Dezső nyomán született meg bennünk, rohamosan szélesedett egy átfogó szociális gondolattá, ahol a probléma ^egysíkúságát a csomópont-problémák százai váltották fel. Egyszeriben felfedeztük a helyzetéből kilendített, depravált, lefelé züllő régi elitet, a középosztályt s felfedeztük jellegzetes megszólaltatóját Győry Dezsőben, A paraszti lét szociális nyomorúsága az ipari munkásság leron-