Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Kritika - Brogyányi Kálmán: Szabó Gyula bemutatkozása

legjobb része szokott lenni — nem jó vélemény alakult ki bennünk a „meg­jelenő" könyvről. Első sorban: semmi­féle metodika nyomait nem találjuk meg benne. Se szerkezete, se határo­zott alapgondolata nincs a tanulmány­nak. Másodsorban kevés helyen talál­kozunk az író egyéni megállapításai­val, leginkább csak ott, ahol tartalmat mond el. Másutt nem jár a saját lábán, hanem az Eötvös irodalmat kivonatol­ja. Pl. Magyarorszg 1514-ben 16 soros elemezésénél lehetetlen a kis Pintér II. kötetépek 174. lapjára nem emlé­kezni, Szerb Anal irodalomtörténeté­re és másokra. Harmadszor: amit a ma­gyar történet sok száz oldalon elszór­va mond el, a szerző megcsinálja ha­ton. Különös az, hogy a hat oldalon hét külföldi író hatását állapítja meg Eötvös munkáin. A dolgozat stílusa kezdetleges és magyartalan. A bevezetésben pl. ez a mondat van: „Ö bizonyíték arra, hogy a romanticizmus és liberalizmus nem­hogy kizárják, hanem éppen jól kiegé­szítik egymást és egyesülésükből szé­les eszmealapon felépített: irodalmi, társadalmi és politikai világnézet vál­hat, amely az élét minden megnyilvá­nulását át tudja fogni." „Ez a megálla­podott tematika igen gyorsan vesz ha­talmat az írón." (3. I) Jellemzéseiből is idézünk: „Prózai műveiben a stílűsa igen egyéni. Min­dén eszközzel igyekszik témája hatá­sosságát emelni és az olvasóban az író érzéseit felkelteni." Komoly irodal­mi dolgozattól mélyebb értékű jellem­zősorokat várunk. Nem tudjuk, milyen nyelven jelenik meg ez a könyv. Magyarul azonban alig. Őszintén megvallva annak sem örülnénk, ha szlovákul jelenne meg, mert naiv megállapításaival, vegyes ítéleteivel csak ártana Eötvös József­nek. SZÁZ SÁNDOR SZABÓ GYULA BEMUTATKOZÁSA. A rozsnyói Művészeti Egyesületben állított ki Szabó Gyula fiatal losonci festő. Itt mindjárt az elöljáróban újra le kell számolnunk az esetleg nevéhez tapadó őstehetség romantikával. El kell utasítanunk a vele kapcsolatban felmerülő szentimentális legendákat is, amelyek olyan szívhez szólóan me­sélik el, hogy édesapja szobafestő és mázoló műhelyében a sok gond és nélkülözés mellett hogyan fejlődött ki Szabó Gyula. Egy komoly és nagytehetségű mű­vész jelentkezett kiállításával. Mind­egy, hogy mi előzte meg e jelentke­zést. A művészet szuverén méltóságát nem szabad ilyesmivel befolyásol­nunk. Szabó Gyula tehetsége sem sző­rül ilyen mankóra. A művészettörténé­szek majd feljegyzik és megállapítják élettörténetét. Most elsősorban a mű­vészete érdekeljen bennünket. Ha a kereső művészt példával kelle­ne illusztrálnom, Szabó Gyulát állíta­nám most olvasóim szeme elé. Minden eredmény, mindaz amit tud, amit is­mer külön-külön harcot és megisme­rést jelentett számára. így jutott egy­re mélyebbre a művészet birodalmá­ban. Az autodidaktizmusnak ez a faj­tája: a komoly tehetséggel párosult hivatástudat küzdelme az anyag, a ki­fejezés lehetőségeinek megismerésé­ért tiszteletet parancsol. Szabó Gyula piktúrájában még sok az idegen elem. Különösen Rudnap hatása élénk. Az impresszionizmusban talált egyéniségének legjobban meg­felelő területre. Szinte képről-képre követhető fejlődése. Egyre tisztultab­­bá és egyre természetesebbé válik festői előadása. Tájképekben a legki­­forrottabb. Nagyszerű megjelenítő erővel tudja a kép számára lényege­set kiragadni és képpé formálni. Nagy­méretű őszi tájképének hapgulatossá­­ga bizonyítja ezt leginkább. Olyan kevés a tárgybeli mondanivalója ezen a tájon, olyan egyszerű és szürke a valóságban ez az őszi kertalja. Szabó Gyula palettájáról mégis mennyi gaz­dagsággal és hangulatbeli részletes­séggel kel életre. Nem lenne teljes beszámolóm, ha elhallgatnám Szabó gyönge oldalait. Alakos kompozícióin kiötlik a rajz fogyatékossága. Itt még tanúlnia kell, sokat rajzolnia és nyitott szemmel fi­gyelnie az életet, bár szélesen ömlő festőisége a színek művészévé fogja avatni, a kép rajzbelisége nem fogja nagyon csábítani, ezt már most látni puha, szinte érzékien omló színrakásá­ból. Szabó Gyulával a szlovenszkói ma­gyar festőművészet egy komoly fiatal tehetséggel gazdagodott. Megint sza­porodott a magyar alkotók száma Szlovenszkón. Most Szabó Gyulán a sor, vállalja-e ezt a sorsot? BROGYÁNYI KÁLMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom