Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A magyar falusi építés diszitő elemei Gömörben
lenül és átérzés nélkül alkalmazzák, hogy belőlük mégis lehetetlen alkotások születnek. Kutató munka közben feltűnik, hogy Dél-Gömör szelíd, dúsan termő tájain a díszítések is gazdagok, pompázók. Az északi hegyvidék zord völgyeiben pedig valami komorság, szenvedő egyszerűség ül a falak ékítésein is, mintha ezt a megnehezült élet hozná magával. De úgy egyik, mint másik (vidéken ős eredetiségű megnyilatkozásokra bukkanunk, — sokszor az az érzésünk, hogy egyenesen a turáni múltnak, vezérsátrakat díszítő kópjáknak, sallangoknak építőanyagba átértékelt elemeit látjuk viszont. Van község, ahol a lakosság zömének egyirányú foglalkozása tűzi fel szimbólumát a díszek közé. (Bányászjelvény a sajóházi homlokzatokon.) Van ahol a míves olyan tökéletes megstilizálásában használja fel a virágzó búzakalász motivümát, hogy azt egy modern dekoratőr sem tudná különben. (Szilice). Van, ahol a Mária Terézia-korabeli barokk udvarházak elemei bújkálnak a falusi portácskák homlokzat-cifrái között, (Szalóc, Gömörpanyit, Szkáros, stb.) és van_ sajnos — ahol a mindenáron újat és „extrát" akaró erőfeszítés színesre festett kavicsokat nyomkod bele a puha vakolatba és így díszíti a homlokzat malter-rusztikáit. (Lucska). Az uccai front díszítésénél legtöbb esetben egy függélyes középtengely iránt szimetrikus az egész beosztás, amikor is a szimetria tengely a tető csúcson át fektethető. A tornácos házaknál ellenben, — melyeknek fedélszéke a tornác fölé kinyúlva megszélesedik, — ez a szimetriatengely csak az oromfalra, a menyezetgerendáig érvényes. Azon alul, tehát a főpárkánytól a földig egy a tornác irányából eltolódott másik szimetria tengely érvényes, mely az alsó falrész felezőjében fekszik. A falusi mestert azonban ez sem hozta zavarba, mindenkor ötletesen, helyes tér- és irányérzékkel oldotta meg a furcsa feladatot. Nézzük most át az illusztrációkat, azokban keresve az elmondottak igazolását. 1. A jó lé szí homlokzat kellemes arányú, könnyed és kedvesen régies. Az ablakok fölötti kettős rozmaring ág a térkitöltő, pégyszögbe zárt nyolcágú cillagokkal rokon, sürü felületdíszítés. A főpárkány fölötti félkörös folyódísz háromágú leveleivel termő barázdára emlékeztet. A keretbe zárt évszámok is kellemesem sűrített térkitöltést adnak, ugyanígy az oromcsúcs napsugár motívuma. Ezek mellett teljesen indokolt az ablak- és padlásablakkeretezés teljesen puritán egyszerűsége. 2. A hárskúti ház homlokzata nagyvonalú, egyszerű. Félkörös padlásablaka elég ritka. Épúgy fölötte a kettős kehely és szív motívuma. A két ablak közötti lapos pillér vékony sávokra tagozása elüt az összhatás erőteljességétől. 3. A szilicei ház uccai frontja az oromfal és homlokzat középtengelyeltolódásának jó példája. Díszítése kicsit „úrias", kanellürás pilléreivel és a kőpárkány alatt futó barokkos dísszel. Kissé bántó a legfelső padlásablak szoros betolása a csúcsba. 4. A sa jóházai bányászház homlokzata (1864) még a hárskútinál is egyszerűbb, de nagyon jól kiegyensúlyozott. A padlásablak rozmaringkoszorújának csúcsán a bányászjelvény. Fölötte barokk-kastélyokról átvett csepegő-sor. 5. Díszített homlokzat Sa jóházáról. (1892) Különös, nyers nehézkesség,
