Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A magyar falusi építés diszitő elemei Gömörben
NYIRESI-TICHY KÁLMÁN: A MAGYAR FALUSI ÉPÍTÉS DÍSZÍTŐ ELEMEI GOMORBEN Anélkül, hogy a címben megadott gazdag és sokrétű tárgyat az alábbi sorokban kimeríthetném, a rendelkezésemre álló helyhez mérten elemezni kívánom azokat a díszítő motívumokat, melyeket Gömör területéről való gyűjtésemből illusztrációkban bemutathatunk. Tájékozódjunk előbb a tudnivalókról. A magyar falusi ház díszítéseit főként az oromfalakon, homlokzatokon, ablak- és padlásablak keretezéseknél, tető- és párkányszegélyeknél találjuk. Valamennyinek technikája a laposan kiemelkedő vakolat, t. i. a díszítő elemek vakolat-síkja mintegy 2—21^ cm-el fekszik a díszített fali síkja fölött. Féldomború vakolat díszeknek szoktuk ezeket nevezni, de az elnevezés nem egészen helytálló, mert a díszítések legtöbb esetben teljesen laposak és csak az emberöltőkön át ismételt átmeszelés, meg omladozás folytán gömbölyödtek le az éleik annyira, hogy mai állapotukban féldomboruaknak látszanak. Ez a díszítő mód tehát színek nélkül, tisztán formákkal dolgozik, amint általában Gömör területein nagyon ritka a színek bevonása a homlokzat díszítésébe. Legfeljebb a két falsík: A tulajdonképeni fal és a díszítések síkja kap egy-egy színt, miáltal még jobban elkülönül. De a két szín ebben az esetben is közelálló, sokszor ugyanannak a színnek kétféle árnyalata. A színes homlokzat legtöbb esetben idegen és főként szláv hatás, az igazi gömöri magyar parasztház homlokzata tiszta fehér és díszítése is az. Gyakori ellenben a földdel érintkező alsó falszegély sötétre festése, ami az eső által felvert sárfoltok közömbösítésére szolgál, mert sötét tónuson ez sohasem lesz olyan feltűnő és elcsúfító, mint egy hófehér meszelésein. A homlokzatdiszítés lehető elemeit már fentebb vázoltuk. Ezek között legtöbbször a kényes műértőt is kielégítő összhang uralkodik, kedves és lelkes elmélyedés a részletekben, melyék azonban mégsem aprólékosak, hanem tökéletesen anyagszerűek és ötletesen stilizáltak. Sokszor megfigyelhető, hogy egy-egy építőmesternek kedvenc díszítései voltak, melyeket faluszerte alkalmazott. Olykor az elemek távoli községekbe is átvándoroltak, ami bizo nyára úgy történt, hogy valamelyik mesternek hire futott, máshová is elhívták s oda is természetesen magával vitte kedvelt formanyelvét. A legszebb adatok — sajnosán — a régi időkbe mutatnak. Nyolcvanas, hetvenes, sőt hatvanas évekből vannak a legérdekesebb homlokzatok, tele eredetiséggel, tiszta, szinte földből fakadó keresetlenséggel. A századforduló utáni évekből is találunk értékes anyagot s ez örvendetes, mint a folytonosság fennmaradásának jele. Annyival fenyegetőbb a mai kép, mikor minden áron városi módit utánzó pallér-erőlködések torzítják, csúfítják a hajdan oly kedves falusi házak arculatát, — van eset, hogy a legjobb szándékkal nyúlnak alapjában népi és magyar díszítő elemekhez, de azokat olyan helyte-
