Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Reményi József: Öreg kivándorló arcképe. Amerikai magyar anyóka

tapasztaljuk. Olyan ez talán, mint amikor a bor forrásban van. Még ihatatlan és ha teljesen le nem tisztul, soha nem lesz iható. De sokszor azokon múlik, akikre a bor kezelése bízva van, hogy lesz-e belőle kristálytiszta, aranyszínű ital

így van ez a kisebbségi magyar akadémikusokkal és a közéletbe lassan kikerült fiatal magyar intelligenciával is.

REMÉNYI JÓZSEF:

ÖREG KIVÁNDORLÓ ARCKÉPE

Magyar vagy, rónák magányos emléke, a gépek között elkedvetlenedtél.

Magad sem tudod mi sorsod mértéke, nincsen körötted, mit régen szerettél.

Gyárba baktatva lárvát cipel lelked, a kalász büntet, amiért cserben hagytad.

Mily apróság a múlt, de átölelted!

Mily óriás a jelen, dollárt adhat!!

Mindig tudtad az eltűnő emlékben, hogy mi hullt szét s mi maradt meg belőle. S azt is tudtad, hogy múltad tűzhelyében mi volt a jó s mi kergetett el tőle.

Mi vonzott hát? A roppant lét? Szabadság? Az újdonság? A lármázó tobzódás?

A félszt szétzúzó becsvágy, vagy a vadság, a szenvedély vitt messzire, vágyódás?

Megálltad helyed, mégis rokkant lettél, Irgalmazzon a végzet, hited lelke.

Élethalál harcban megöregedtél, szíved, tüdőd a munka széjjelszelte.

Még pár esztendő s a hálókocsi vár, előkelő a holt, azt ne feledjed.

Száműzted magad, de nyomodban a sár, a füstben is a sár az örök helyed.