Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Szalatnai Rezső: Kosztolányi Dezső

(talán ma is) fölöttébb egészséges iképe volt a magyar nyelvről és irodalomról s azt a képet akár hagyománynak is el lelhet fogadni. Pedig nem volt könnyű a dolog Kosztolányival sem, mert akkoriban ő isi dekadensnék, sőt destruktívnak számított. De mi akkor sem ábrándul tűink ki a költőből, amikor a Toll híres Ady-revizióját elindította. Akkor is le tudtuk szállítani kellő mértékére Kosztolányi híres cikkét is továbbra is a költőt láttuk benne, a lelki titkők fejtegetőjét, aki elutasítja a fogalmazás olcsó homályát és írni tanít minket. Csöndesen és észrevétlenül tanulni jártunk hozzá, ehhez a nagyszerű stilisztához. A fordulat után itt felburjánzó irodalmi dilettantizmusnak legjobb ellenszere volt ő. Mécs László, Merényi Gyula, Vozári Dezső, Szenes Erzsi, hogy csak a legjobbak közül néhány példát említsek, Kosztolányi lírai gyakorlata révén nőttek egyéni Világképet építő költőkké. Kosztolányi prózája erős hatással volt prózaíróink jó részének novella-gyakorlatára. A Kosztolányi újságcikkeiben megnyilatkozó bensőséges líraiság mintája lett cikkíróinknak.

Ezekben á cikkekben, a magyar ihirlapírás 'legszebb mai cikkeiben, sokszor megírta, hogy most igazán szabad az író, miután se közönsége, se kenyere, se tekintélye nincsen. Most kell megmutatnia, hogy legalább hite van. Kosztolányi, aki a szigorú tételekkel szemben bizalmatlan volt, az írói hivatásban váltig hitt, hitte az írói munkásság célját is a társadalom és erkölcs széthúzó szenvedélyei között, Elgondolkozom rajta, úgy tűnik fel, megtestesítője volt ő annak a nagy kritikusnak, akii csodálatos literé tori maga tartásával a Nyugatoemzedéket felnevelte, a nem író, csak szerkesztő Osvát Ernőnek. Kosztolányi Dezső Osvát némaságának beszédes inkarnációja. Mondják, hogy kevéssel halála előtt egyik írótársa, aki meglátogatta, a kezeügyébe kerülő gézzel törölte le a tehetetlenül fekvő beteg verítékét. Kosztolányi egy darab papírra erőtlenül ráírta a köszönetét: gézcsók! És mosolygott hozzá. Még akkor is, még itt is író volt, e megcsúfolt vallás rajongói közül való, akiket a halál sem képes legyőzni.