Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
Eliz mohón itta ki a bort, fenékig. Béluskiai kóstolgatta, de azért ő is ki ittai. Később Goldner ült az asztalukhoz, az ipartársulat főnöke, azután a felesége is, amikor kikerült a táncból. Goldnernét nemsokára megint táncba vitték, Goldner is elment más asztalhoz, látogatóba. Voltak még ösmerősök, de azok másfelé néztek. Sutayné indítványozott. — Tán már mehetnénk is... — Hová gondolsz, hiszen még éjfél sincsen. — Már egy is elmúlt. Sutay jól érezte magát, fűtötte a konkurens bora. — Bánom is én, igyatok! Ittak. Ritkulni kezdett a táncterem, az asztalok is üresedni kezdtek, már csak egy asztalnál ült néhány tisztviselő, meg a másiknál két összetartó család. Kint a teremben lágy, idegen zenét játszott a cigány, lassú tempójú táncot lejtett néhány kitartó pár és az emberek többi része körülállta a falakat. A táncosokat nézték és itt-ott lopva csipkedték a lecsüngő szőllőfürtöket. A másik benyíló teremből vad kurjantás tört be a terembe, ott már messzi tartottak az emberek. A cigánybanda is prímás nélkül maradt, a prímás a zajos benyílóban szólózott az urak fülébe. A főbejárat felől hangos szó hallatszott, kései társaság vetődött valahonnét máshonnét a szüreti bálra. Jól elkészülek már az ivással egyebütt, széles gesztusokkal szúrták le az antrét és széjjelnéztek a nagyteremben. Lökösy meg Velős úr, meg egy harmadik, a patikus csámpás segéde, aki valahol az éjszakai uccán szedtek fel és cipeltek el a bálba. Nem tetszett nekik a tánc, mert a forgásra a fejük is forogni kezdett. — Gyerünk tovább. A benyílóba tértek be, ahol Sutay éppen töltötte a megürült poharakat. Lökösy megállt az ajtóban, széjjelnézett az asztalok fölött, azután két karját széjjeltárta és úgy szaladt a Sutayék asztalához. Szervusz, ElizkeI... Hogy vagy kisanyám? Két karja lecsapódott az asszony két vállára, hátulról, a szék támláján keresztül és két részeg marka belemart az asszony két sima mellébe, részeg nagy szája pedig az asszony meztelen nyakára hullott, onnét böfögte fel a szaggatott szókat. — De régen... nem láttalak... no... most mulatunk, ugye... Velős úr is közelebb jött az asztalhoz, fején még ott volt a kalap, hetykén, félrecsapva*, a szeme is félreállt. — Mit csinál a Maca?... mi van vele?... Eliz sápadt volt és megsemmisült, keze lassan lefosztotta magáról a két markoló kezet, azután a szeme lassan körülfordult az asztalon, körülfordult és látta, hogy a Sutay két öreg szeme szorosra zárult és nem engedte magához a fényeket, Sutayné két szeme a menyezet és az asztal fehér foltja közt kószált, Béluska pedig bambán és értelmetlenül nyúlt a pohár után. Szemeket látott Eliz és emberek homlokát, hideg jegyet az emberek homlokán és a sorsok roppant messzeségét. Befuthatatlant és elsodrót, kegyetlent és viszszasújtott. A szomszéd asztalnál is elterült a csönd, Eliz tisztán hallotta és mindenki tisztán hallotta a Lökösy részeg hívását. — Mi... mi... az... hát nem is... nem.., mulatunk, Elizke?
