Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rády Elemér: A válságba jutott marxizmus

Az írók sötét kritikája ellenére sem látnok a marxizmus csata vesztését. Hiszen a nyomor, a kollektivizmus csődje, mindez még nem jelentené a végső bukást. Az igazi probléma, a lényeg: az új orosz fiatalság fejlődése, ettől függ minden. Sikerült-e a szovjetnek azt az új emberideáit kitermelnie, amelyről a doktrinér szocialisták álmodoztak. Milyen a kollektív ember?

Amit azonban a szovjetutazók erről mondanak, az már igazolása annak, hogy a bolsevizmus és kommunizmus világa a legsötétebb diktatúrába torkollott s a bolseviki ember a szellemi alacsony rendű ség mélységébe hullott.

Gide hírhedt könyvében például rámutatott arra, hogy Oroszországban nem tűrnék ellenvéleményt. Sokkal kevésbé tűrnek, mint a cári Oroszországban, amelynek rothadt állapotai a forradalmat kirobbantották.

Amit ma követelnek — írja — az a feltétlen fejbólintás, a telj e s con f orm i zim u s. Az amit kívánnak és megkövetelnek, mindennek helyeslése, ami Oroszországban történik. Azt akarják mindenáron elérni, hogy ez a helyeslés ne rezignált legyen, hanem őszinte, sőt I e I k e s. A legmeglepőbb, hogy e z t s i k e r ü 11 i s e I é r n i ö k. Egyébként a legkisebb ellentmondást, a legenyhébb kritikát a legkegyetlenebbül büntetik s azonnal elnyomják. Nem hiszem — folytatja, — hogy van ma ország az egész világon, a hitleri Németországot is ideszámítva, ahol a szellem kevésbé szabad, gerinctelenebbül meggörnyedt, terrorizáltabb, rabszolgaságba tiportabb.

Az elszolgai ásod ásnak a másik oldalon Sztálin bizantinista bálványozása felel meg. Leírja, hogy Batuim felé vivő útján eljutott Goriba is, ebbe a kis faluba, ahol Sztálin született. Üdvözlő táviratot akart innen feladni a diktátornak. Megszövegezte, és mint demokrata francia egyszerűen önnek szólította Sztálint, mint ahogy — mondjuk — a francia köztársasági elnököt szólította volna. A táviratot azonban a legnagyobb meglepetésére visszakapta azzal, hogy Sztálint nem lehet egyszerűen önnek szólítani s elképedését látva azt tanácsolták, hogy legalább tegye hozzá, hogy „a munkások vezére, a nép ura és mestere.’’ Tiltakozott ez ellen, de a táviratot a módosítás nélkül nem vették fel.

És még egy egész sor igen jellemző adatot sorol fel, amelyek azt bizonyítják, hogy Sztálin ma rettegett és mindenható bálvány Oroszországban. Majd így fejezi be ezt a részt:

— Proletárdiktatúrát ígértek. De nagyon is messze vagyunk ettől. lgiaz, diktatúra van, de ez egy ember diktatúrája,« nem az egyesült proletariátusé, őszintén beismerhetjük, hogy ez nem az, amit Oroszországban akartak, sőt egy lépéssel tovább menve, ez az, amit nem akarta k.

Az új szovjetember sötét kritikája: ez a legnagyobb értéke Gide könyvének. Gide „c o m p I e x de s u p e r i o r i t é"-nek nevezi ennek az új embernek legundorítóbb tulajdonságát, amit a szovjetifjúságba belenevelték. Ez az ifjúság mindent a legjobbnak tart, ami Szovjet- Oroszországbain van, s nem hiszi el, hogy másutt is van hasonló, sőt jobb is. Egy gyermek — olvassuk — hazug franciának nevezte Gidet, mert azt merte állítani, hogy PáriSban is vain földalatti vasút. Ez az ifjúság nem tanúi idegen nyelveket, mert az orosz a legtökéletesebb és