Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Neubauer Pál: Hubay Jenő

motívumaiból érthető meg. Egy párhuzam megvilágítja ezt a felfogást: ha Liszt európai szellemtől áthatva komponál, akkor magyarságát Wagner zenéjével keveri és mind kevesebb eredeti népdal-magyarság marad meg belőle, azonban annál több Wagner. Hubay nem hagyja el soha a magyar népdalt és nem használja fel, hanem kielemzi belőle mindazt, ami benne időtálló érték és európai zene: kertésze a magyar népdalnak, aki rábízza magát a népdal évszázados erejére, mert tudja, hogy belőle sarjadzik minden országban a nagy nemzeti muzsika. Hubay sohasem magyar cigány, — még a „Csáirdajeleinetek"-ben sem, amelyek „cigányosan" variálnak egy-egy magyar nótát.

Hubay zenei életművének elemzője ezen a ponton kell, hogy megfogja a megifoghatatlant, mert ebben a sajátosságban gyökerezik Hubay zenei tevékenységének ereditesége és történeti fontossága. Ideje volt néhány vonással megirögzítenii azt, ami nem volt a hivatalos Hubay, nem a pedagógus és a hegedűművész, nem a nagyszerű ember, hanem ennél is több és Hubay lényege: a zeneszerző, aki a magyar zenét eladdigi ismeretlen módon gazdlagította és aki zseniális alkotásokkal megteremtette a modern magyar drámai zenét.

Utolsó befejezett műve szimbólum: a Romain Rohand szövegére írt „Ara pác is", Békeszimfónia. Ezt a szimfóniát — mondotta nekem egyszer a mester — Genfiben szeretné elsőnek bemutatni, a népszövetség székhelyén. Terv szerint most tavasszal kellett volna megtörténnie ennek a bemutatónak, de nem Genlfben, hanem Bécsiben.

Álljon e rövid vázlat végén az, amit ma még senki sem tud és ami a magyar zene történetíróit egykor nagyon fogja érdekelni. Darvas Jánosi, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője egy évvel ezelőtt azt az ajánlatot tette Hubay Jenőnek, hogy Herczeg Ferenc „Pogányok" című regényéből operaszöveget készít számára. A nagy mester fiatalos lelkesedéssel fogadta ezt a tervet és mikor Darvas János beküldötte néki az első fevonást, rendkivüli elismeréssel fogadta a munkát és sürgette a befejezést, mert az volt a terve, hogy azonnal nekilát a megzenésítésének. Az új Hubay-opena címe „Alpár" lett volna, de amire Hubay oly lelkesen készült és amiről azt hitte, hogy ez lesz operaalkotásainak betetőző akkordja, nem valósulhatott meg, megakadályozta benne az oly váratlanul bekövetkezett halála. Magyar zenei mítosz lett volna ez az opera wagneri értelemben. Hubay, aki' a magyar népdalból indult ki és akinek egész zenei oeuvre-jét a magyar vezérszólam hatja át, ezzel az operával a magyar operairodalom számára óriási értéket alkotott volna.

A Romain Rollandok csoportjához tartozó ember távozott körünkből, igazi, lelkes humanizmustól1 fűtött kiváltságos egyéniség. Halálát nemcsak Magyarország, hanem az egész nemzetközi zenevilág mélyen gyászolja és gyáiszolja őt az a sok ember, akinek fáradhatatlan segítőtársa és igaz barátja volt. Egy goethei élet érkezett el a végponthoz és ennek az életnek az emberi' és művészeti totalitását csak később fogjuk megismerni, később fogjuk csak látni, mit jelentett Magyarországnak és a világnak Hubay Jenő.