Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
— Tekintetes asszony!... tekintetes asszony... hát ez a kisasszony lett a tekintetes asszony menye? Sutayné arra gondolt, hogy az öreg Seresné láthatta' Elizt abban az időben, amikor még programos volt, nem pedig az ő fiának a felesége. Eliz nem gondolt semmire, csak a kezében kezdett remegni a vizescsupor. — Mi köze magának ahhoz, hogy ki lett, nem lett az én menyem? Vagy, ha gondolja, hogy köze van, akkor menjen a dolgára ... Érti? ... Seresné értette és hamar elódalgott, a cselédlány is kint volt valahol az állatok körül, hosszú nehéz percek következtek a két asszonyra, azután Eliz is fordult, Sutayné is fordult és a szemük egybeakadt. Elizt egyszerre elhagyta minden ereje, éppen csak annyi maradt, hogy kettőt tudott lépni és két, anyaölelésre teremtődött kitárt karjával el tudta még érni az öreg asszony nyakát, és az arcát, amely hetek óta tisztán és hideg mosdóvízzel vezekelte a múlt rákent festékeit, az öreg asszony erős mellére szorította. — Anyám ... anyám .. . Sutayné jobban bírta a könnyeit, nem tett egyebet, csak lapogatta húsos, meleg tenyerével a fiatalasszony hátát. — Te kis bolond, te ... Se Sutay, se Béluska nem tudták ezt meg sohasem, csak annyit láttak, hogy délben, az ebédnél, az asztal fölött gyakran egymásra mosolygott a két asszony és ebéd végeztével Sutayné mondta Béluskának. — Ti is elmehetnétek már egy vasárnap a misére Elizzel... kismisére, mondjuk... Eliz hirtelen az üres tányérba nézett, amit még nem szedett el a lány, Béluska pedig, aki mindenből a legkevesebbet értett, ellenkezni kezdett. — Minek az?.. Olyan korán kell felkelni és pont vasárnap, a szombati lózung után ... ebben a hidegben ... De Sutayné csak rámondta. — Mégis ... menjetek el... jobb az úgy ... így telt el a tél és igy telt el a tavasz is, Béluska felszolgált, Sutay inkasszált, Sutayné főzött, Eliz meg segített neki. Elment ia cekkes és a programos és jött uj cekkes és uj programos. Ezeket már Eliz fogadta, mint a ház egyik asszonya, ő kisérte el őket a szobájukig, de azontúl aztán nem is nagyon érintkezett velük. Templomba is többször elmentek Béluskával, először a hátulsó padban ültek, azután kicsit előbbre és azután Eliz egyedül is elment. Tavasszal elmaradtak a cekkesek és a progriamosok, mert tavasszal a kisvárosi embernek egyébb dolga van a szerelemnél, ellenben a meleg napok után a megélénkült vendéglői forgalomban már Eliz is megmutatkozott. Fehér kötényt vett magára és fehér kezében vitte a söröspoharait a vendégek asztalára. A vendégek eleinte mosolyogtak rá, azután már nem mosolyogtak, csak megállapították magukban, hogy a polgár asszonya majdnem egészen a bőr felületi kezelésnek kérdése. Eliz boldog volt és megelégedett, Béluskia' már hanyag előkelőséggel tudta jobb kezével a bal tenyerébe söpörni az asztalon hagyott borravalót, Sutay bácsi már művészettel tudta egyformára írni a kettest az egyessel, vagy a nyolcast az ötössel és Sutaynénak már eszébe se jutott, hogy megszámolja a vendégeket. Eliznek nem voltak rokonai, akik törődtek volna vele, levelet csak néha kapott, azt is legtöbbnyire Macától, aki azóta már sok várost bejárt és sok város zsebéből szedte ki az (aprópénzt a gazda számára, de azért hűséggel
