Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: A szloveszkói magyar színészet kérdéséhez

mérni. Legalább is, nyugaton ez volt a helyzet. Színművészetünk elsekélyesedett. Színésznevelésünk nincsen s ritka az energikus, abszolút szakértő rendező is. Magyarországról kevés színész jöhet be Szlovenszkóra az alkalmaztatás reményével s így keletkezett az a művészi non-sens, amit „állampolgársági színészinek nevezhetünk: nem a művészi színvonal az irányadó egy-egy művész szerződtetésénél, hanem az, hogy állampolgár-e a művész, avagy nem. S mivel a külföldi színészek kontingense nagyon is határolt, az „állampolgár-színészek" előnyben részesültek a külföldiekkel szemben, még akkor is, amikor a belföldi színésznek egyedüli kvalifikációja az állampolgársági bizonyítványa. Nehezen képzelhető el ilyenformán színvonalas együttes.

Mint mondtuk, főképpen könnyű fajsúlyú színdarabot játszottak, operettet, vígjátékot. A repertoár a pesti színházak idei és tavalyi műsorából került ki, óvatosan kerülve a mélyebbjelentőségű, vagy bizonyos költséget igénylő színművek előadását. Érdekes, hogy Nyugaton a „Néma Leventét" egyáltalán nem tűzték műsorra, nem tudpi, magyaros levegője miatt-e, avagy színészek s felszerelés hiánya miatt. Mert meg kell jegyeznünk, hogy nyugaton jelmezek tekintetében sem büszkélkedhet a társulat: a pozsonyi színház szokta ebben kisegíteni a nyugatszlovenszkói társulatot. Ez persze csak külsőség, de éppen a színháznál vian nagy jelentősége a külsőségek helyes alkalmazásának. „Mélyebb darab" nyugaton az EMBEREK A JÉGTÁBLÁN volt, — azaz, mihelyt „mély" darabot játszanak, rögtön tendenciózus a darabválasztás s a mélységet Inkább politikai és világnézeti mérőónnal lehet mérni, mint az abszolút művészi mérőszerszámjával.

A repertoár tehát nem kielégítő. Sokkal szívesebben venné a közönség a régibb, fajsúlyosabb színdarabok, drámák felújítását, mint a könnyű fajsúlyúaknak unos untalan való ismétlését. Csakhogy az előbbiekhez mesteri színész, mesteri rendező s megfelelő művészi külsőség kell. A színdarabokból néha a művek nyers váza maradt meg Az operetteknél is. Mint jellemzőt feljegyezhetjük, hogy a nyugatszlovenszkói színtársulatnál télen »nem volt primadonna s a primadonnái szerepkör ellentétjei, a kis táncosnők sem feleltek meg a művészi kívánalmaknak. A segédszínészeknek e nagyfokú nívótlansága feltűnő volt.

A szlovenszkói színészetnek feladata volfia az is, hogy szlovenszkói írók műveit hozzák színre. A kolozsvári magyar színház ebben a tekintetben megtette kötelességét, szerzőket s színészeket nevelt, ®z írókat nagy színpadra segítette, egyszóval az erdélyi színjátszás mellett a színi irodalmat is jelentőssé fejlesztette s útnak indította. Hogy az erdélyi írók jó interpretátorokat kaptak fővárosi színpadokon is, az nagyban köszönhető az őket megindító erdélyi színjátszásnak. — Nekünk nincsen ugyan Kolozsvárunk s a számbaijöhető Kassán s Pozsonyban is csak vendégek vagyunk a színpadon., mégis hibásak a szlovenszkói színtársulatok abban, hogy nem segítik kellőleg színpadra a szlovenszkói írókat. Ezzel szemben az lehet az ellenvélemény, hogy — minden évben avatnak egy-egy új szerzőt, — inkább tehát a szerzőkben van a hiba, akik nem írnak, mint a színházban, amelyik szívesen előadja a szerzők darabjait. Akad is néha ilyen becsületes törekvés: színrehozni szloivenszkóiakat, — ennek azonban sokszor „helyiszerzemény" jellege van s a szlovenszkói színházak mellett valóban felhozhatjuk azt az érvet, hogy a közönség szívesebben tekint meg egy alaposan bereklámozott fővárosi kommersz-színdarabot, mint egy kitűnő, belföldi szlovenszkói alkotást. A közönség sokszor elfordul a „szlovenszkói" epitetontól .. . Külső okok miatt.

És mégis azt kell mondanunk, hogy a szlovenszkói színház nem teljesíti száz százalékosan kötelességét a szlovenszkói szerzővel szemben. Bíztatni kellene, színrehozni minél több szlovenszkói alkotást, szívvel-lélekkel megrendezni a fiatal szerző darabját s nemcsak egy kényszerű feladatnak eleget tenni a színrehozatiailnál.

Nyugatszlovemszkón Bihari Mihály tehetséges és ügyes darabját hozta színre a társulat Érsekújvárod és Komáromban is, — sajnos, nem túlságosan nagy közönségsikerrel, — pedig a darab megérdemelte volna, hogy itt-ott csiszolva rajta, több előadáson és nagyobb közönség előtt is színrekerüljön. ,,Szo-ciáis" tendenciájú volt a színdarab, — ha ugyan el nem koptatták már ezt a frázist, — egy kishivaitalnok örök küzdelme ^nagyhatalmú főnökével. Né