Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
Egy órára csend lett a helységben, a vendégek elmentek, mindenki aludni tért. Béluska nem, ő fent virrasztóit aiz ágya szélén és várta a percek múlását. Félkettő felé elindult, halálos csendben nyitotta ki a szobája ajtaját, kint megállt, azután elindult a lányok szobája felé, ott megint megállt, kezét a kilincsre tette és lenyomta. Zajtalan nyílt meg az ajtó, Béluska óvatosan tette be magát a szobába és négykézláb mászott az Eliz ágya felé. Az ágy előtt mág várt, várt, azután végtelen lassúsággal fúrta kezét a takaró alá, ott, ahol a nyakára borult a lánynak. Reszkető tűzben ért a keze a lány nyakához, meleg és párás volt a lány bőre, a keze oaább csúszott, tovább, végig a lány bokájáig. Azután kihúzta a kezét a takaró alól és reszkető térdekkel lopakodott ki a szobából. Kint nagyot szusszantott, megállt és várt, amíg eláll a térde reszketése. Bent a szobájában vékony gyereksírással zuhant az ágyra. Amikor kiment, Maca felült az ágyban és áthajolt az Eliz ágya felé. — Kukk! Eliz a fejére húzta a takarót és úgy kuncogott a viszatartott nevetéstől. Másnap délelőtt Béluska feszesen állt meg az apja előtt és mindenre elszántan mondta az apjának: — Apuka, én meghalok, ha Eliz nem lehet a feleségem... Sutay csiak nézett a fiára. Nézett csak és egyebet nem csinált. III. Amikor három hét múlva lejárt a lányok szerződése, Macát menesztették és a fiatal pár a lányok elhagyott szobájában rendezkedett be. Eliz jó mélyre csomagolta lengő tüllruháját és a testszínű trikókat, ezzel szemben meleg barehet anyagot vásárolt és kényelmes háziruhát varrt magának. A polgári esküvőre is sűrű szövetruhában utazott el Béluskával a szomszéd városba, ahová évek óta azok szoktak polgári esküvőre elutazni, akiknek a házasodása, valamilyen okból nehézségekbe ütközött. Béluskáékkal nem volt különsebb nehézség, mert Sutay hamar belenyugodott a változhatatlanba. Különben is, amióta közelebbről figyelhette a programos és cekkes lányok magánéletét, elméje legmélyén egyre kisebb lett a véleménye különbözősége, amelyet a polgári és a művészi társadalom erkölcsi életéről táplált. Sőt, a szándékok és célok őszinte megmutatása gyakran a művészi társadalom felé billentette a mérleget. Sutaynéban már erősebb ellenzésre talált a házasság gondolata, de a Béluska hirtelen éledt erélyével szemben, amelyet az apja csöndes belenyugvása is támogatott, ő csak gyönge nő maradt. Legfeljebb annyit tett meg, hogy amikor az esküvő másnapján Eliz üdén, frissen fehérpettyes kék háziruhában, derekán ragyogó tiszta fehér köténykével megjelent a konyhában, hogy segítsen anyósának a főzésnél, Sutayné a kávéskanna fölé hajolt és nem látott semmit. — Mit segítsek? Jó kislány volt Eliz és minden szándéka meg volt ahhoz, hogy ez a jóság, amely eredendő volt benne, elárasza azt a házat, amely őt befogadta. A hangja is olyan volt, mint az olyan emberé, aki tudja, hogy győzni fog. De egyelőre még csak ő tudja, azok nem, akiket le kell győznie. Sutayné nem hallotta, csak a kávéskannát nézte tovább. Délben az asztalnál Eliz azt ajánlotta, hogy a két lánynak, akiknek estére
