Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

frontjára tolódott hivatalos kisebbségi ideológia között. A legszélsőségesebb forradalmár mentalitás, nemzetközi kommunista tanítások és a jobboldali reakciós nacionalizmus között. Minden irányzatban, politikailag vagy világnézetileg bármilyen égtáj felé tendáljon is az, képviselve vannak és a legellentétesebb pólusok között is ügyesen építik ki hídszerű állásaikat. De előfordul gyakran az a mulatságos helyzet is, hogy különálló zsidó tényezők játszák ezt a „híd" szerepet. Baráti kapcsolatokat’ és összeköttetéseket tartárák fenp egyidőben több irány felé és nem zavarja leld egyensúlyukat, hogy harcos szocialista, erőltetetten államhű és intranzigens magyar arcokat tudnak fordítani egyszerre három irányban. A poliikai cél, mely e magatartást vezérli, s amely oly ízléstelenül rikító: teljesen világos és nem szorul magyarázatra. Tévedés ne essék: megállapításainkban távolról sem szerepel az elfogultságnak még csak legkisebb zöngéje sem. Feltétlenül megállapítható tényről van itt szó: a zsidóság nagy tömegeinek elfordulásáról, s e tényen nem változtatnak az itt-ott gyéren látható, t’iszt’elet’et’ és elismerést’ érdemlő kivételek. Nem az érzelem vagy ar.tipátia mondatja vetünk e sorokat, kizárólag csakis az igazság, mely elől elbújni, vagy azt meghamisítani nemcsak oktalanság lenne, de erkölcstelenség is.

Említettük már fentebb, hogy a kisebbségi magyar élet válsága ott kezdődik, midőn a fordulatutáni kivándorlások, politikai, nemzeti átnyergelések következtében megfogyatkozott középosztály kényeién kézbevenni a kisebbségi élet irányítását. A középosztály fogalomköréből ki kellett törölni a zsidóság túlnyomó többségét és a háromnyelvű polgárság jelentős részeit. Az így magáramaradt, számbelileg leolvadt, eddigi eszméiben csalódott és politikailag iskolázatlan szellemi középrétegek képtelennek bizonyultak a történeti feladatra: nem tudták a kisebbségi élet politikai lehetőségeit, célját és eszközeit, sem kulturális értelmét megfogalmazni. Hosszú hányódás, rengeteg vérveszteség árán kezdi csak középosztályunk meglelni az egyetlen helyes utat, mely politikában, kultúréletben egyformán irányt és cselekvést szab: a tiszta, becsületes kisebbségi realizmus útját.

Helytelen a szlovenszkói magyar szellemiség fejlődését kizárólag csak politikai adottságoktól függővétenni. Tagadhatatlan, hogy a kisebbségi élet — sajátos poliikai adottságainál fogva — az embereknek és a társadalomnak is egészen más arcát alakítja ki, új szempontokat tár fel és új kérdésekre kényszerít ki állásfoglalást. A szlovenszkói magyar életben e politikai erőkön kívül azonban számottevő szerepet játszottak azok a társadalmi erők is, melyek ott húzódtak meg a magyarság soraiban és éreztették hatásukat. Figyeljük csak meg a szlovenszkói magyarság szellemi fejlődését! — A tizennyolc éven keresztül szinte állandóan felfedezhető lázas keresés, új gondolatok és célok felvetése, melyek sokszor érintik a szembenálló politikai vagy világnézeti szélsőségek határait és lendülnek át a határozott igenből az öntudatos tagadásba: a leghatározottabban bizonyítják szellemi középrétegeink tájékozatlanságát, lelki ziláltságát, kiforrott társadalmi kritikánk, a nemzeti céltudatosságnak megdöbbentő hiányát. A szlovenszkói kisebbségi szellemiség alakulása a szlovenszkói magyar középosztálytól, annak összetételétől és fejlődésétől alig választható el. És épen ezért: az utóbbinak tartalmi hiányosságait ismerve ma már nem tudunk csodálkozni magának a kisebbségi szellemiségnek hibáktól terhes, ideges és kapkodó fejlődésén sem.

Az erdélyi magyarság fejlődésére apellálni és összehasonlításokat rög