Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza
hogy látható antipátiát mutatnak azon kevesek iránt, akik kiemelkedtek osztályuk tragikus tanyai szemléletéből és a kisebbségi politika, kultúrális, vagy társadalmi mozgalmak élére állva a közös magyar életet akarták szolgálni. A szlovenszkói magyar élet politikai és szellemi fejlődése ott szenvedte a legnagyobb törést, hogy a fordulatutáni kivándorlások és kiutasítások következtében eddigi vezető-rétegét elveszítette. A szellemi középrétegek pusztulása, az ittmaradtaknak a változott gazdasági viszonyok között bekövetkezett rohamos proletarizálódása: a magyar szellemi élet eddig veizető rétegének parlagiasodását, széthullását idézte elő s egyelőre természetesen a kisebbségi élet nívójának sülyedését, parlagiasodását lis. A háborúelőtti Szlovenszkó kultúrális, gazdasági, társadalmi és politikai életének irányítása és alakítása szinte teljes egészében az értelmiségi középrétegek kezébe volt letéve. A háborúelőtti hivatalos magyar meptalitás mereven elzárkózott a paraszti és munkáselemek értelmiségi körükbe való felemelkedése elől, vagy ha ezt nem akadályozhatta meg, úgy megkövetelte a népből feltörő egyedek szellemi alkalmazkodását az uralkodó polgári szellemiséghez, ami végeredményben nem jelentett mást, mint a falu és kisváros frissebb, szabadabb, fejlődésreképesebb levegőjének erőszakos távoltartását, illetőleg megváltoztatását. A fordulatelőtti magyar középosztálynak nem volt közelebbi kapcsolata a magyar földdel: vagy tipikusan városi, tehát polgári alakuás volt, mely görcsösen őrizte polgári függetlenségét és szellemi, illetőleg kulturális téren Pestnek volt mindenkori csodálója és fióklerakata, viaigy a lecsúszott „úri" osztályoknak volt polgáriasodott foglalata (pl. hivatalnok-osztályuk), mely a legtöbb esetben ugyan a vidékről jött, de vidéki származását minden erejével levetni iparkodott, hogy minél előbb részese lehessen a városi polgári életnek. A háborúelőtti szlovenszkói magyar középosztály három irányból tevődött össze: alkotta elsősorban a kihangsúlyozottan magyar hivatalnokosztály és a szabadpályákon működő értelmiség, továbbá a megmagyarosodott idegenfajú városi polgárság és végül a városokban elszórtan s a magyarsággal keverten élő szintén megmagyarosodott zsidóság. Ezt az eredetére, társadalmi elhelyezkedésére, céljaira, öntudatára nézve és fajilag is teljesen heterogen társadalmi tömeget a liberális társadalomszemlélet — indokolatlanul — egy osztálynak fogta fel és megtette a nemzeti fejlődés gerincéül. Megtette a kultúrális szellemi és politikai élet irányító tényezőjévé. Hogy ez az eljárás mennyire a tények félreismerésén alakult, errenézve a fordulat után előálló társadalmi helyzet adta meg a legtalálóbb feleletet. Az egységesnek vélt szlovenszkói magyar középosztály elveszítvén lába alól a biztos talajt, három irányban hullott szét s ezáltal súlyos válság elé sodorta a kisebbségi magyar életet is, melynek jövője és alakulása létéhez volt hozzákötve. A szlovenszkói magyar hivatalnok-osztály a Tisza-korszak sajátos alkotása: mesterségesen létesített társadalmi káder, melynek hivatása volt befogadni az elszegényedett történeti osztályok gyermekeit, a tönkrement és a vidéken minden életlehetőségét elveszített dzsentrit és a városokban élő anyagilag emelkedett, polgáriasodott elemeket. Hivaitalnok-osztályunk így tulajdonképen államilag eltartott rezer'/oárja lett az elszegényedett történed rétegeknek s részben a meggazdagodott polgárságnak s természetesen hű kiszolgálója a mpdenkori kormányhatalomnak. E társadalmi réteg tudatában a nemzet, a haza, a magyarság fogalmai s©-
