Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Rádió - V. S.: A pozsonyi rádió januári magyar műsora

RÁDIÓ A POZSONYI RÁDIÓ JANUÁRI MA­GYAR MŰSORA. Többen érdeklődtek azirányban, hogy miért nem foglalkozunk az utóbbi időben a pozsonyi rádió heti kultúrak­­tualításaival. Feltűnt hallgatásunk an­nál is inkább, mert a rádió-szemle kezdeti idejében a jegyzetek jó részét ennek a bírálata foglalta le. És feltet­ték a kérdést: vájjon az aktualitások olyan jók-e, hogy nincs kifogásolni va­ló bennük? Ez irányú hallgatásunk okát már ré­gebben jeleztük, a félreértések elke­rülése végeit azonban most aláhúzva megismételjük A heti aktualitásokat a múltban sem helyeseltük és most sem _januárban sem — helyeseljük. A fel­olvasott anyag háromnegyed részének rendesen semmi köze sincs kultúrához és így a napi kultúrműsorhoz sem. A hátramaradt negyedrész pedig stílus­gyakorlat, tele pántlikákkal és sztereo­tip bombasztokkal. Az ilyen sívár „szel­lemi" beszámolót nem érdemes szá­mon tartani, kár a papirosért. Ezért mindaddig, amíg az aktualitások gya­korlatát meg nem változtatja a rádió, nem írunk róla, hallgatásunk azonban nem helyeslés, hanem egyszer és min­denkorra bejelentett negligálás. Januári műsori beszámolónkat „elis­meréssel" kezdjük és hogy ne gondol­ja a rádlió, hogy nem jó szándékkal kommentáljuk munkáját, azzal is fejez­zük be. Az elismerés első sorban — — most mindig — a zenének szól, az­zal a különbséggel, hogy a zenekari hangversenyekről hónapról-hónapra el­ejtett megjegyzéseinket most nem kell megismételni. Az egyetlen zenekari előadás és műsora bizonyára nagy tet­széssel találkozott a hallgatóságnál. Ugyanez a véleményünk a kamarazené­ről is. E kettő mellett nem domboro­dott ki annyira aiz „örökös" zongorá­zás. Magyar Ilonka hangversenye egyik nívós száma volt nemcsak a zenei, ha­nem az általános műsornak is. A nehéz zenét kezdi háttérbe szorí­tani a könnyű, amely az előző időben meglehetősen elhanyagolt része volt a pozsonyi rádió magyar műsorának. Ezt az „előretörést" azonban nem tart­juk műscrtechnikai hibának, tekintve, hogy a legtöbbször szórakoztatók és elvégre farsangról volt szó. Legfel­jebb csak a cigányzene mellőzése nem mondható szerencsésnek, néha, műsor­közben jobban megfelelne a jazzmu­­zsikánál. A könnyű műsor meglepetései vol­tak a magyar nóták. Az újak mellett Ujházy Nusi szerepelt újból, aki a po­zsonyi rádió egyedüli népszerű nóta­énekese. Januári száma azonban nem mondható sikerültnek; sem az előadás, sem a műsorösszeállítás. Ez természe­tesen nem vonatkozik Matuska János­ra, kísérőjére, aki a zongorával néha pótolni tudja a cigányzene illúzióját. Mondani sem kell, hogy a kifogások felsorolásánál megint az előadásokról van szó. Nem csekély spleen kellett például ahhoz, hogy K. Bródy Lily elő­adását a családi otthonról végig hall­gassuk, vagy Titus Dezsőét, a család szerepéről. Ezek azonban csak szemek az erőszakolt előadások láncolatából. Báthori Emil előadása a falusi cserké­szetről csupa színes pántlika volt, Peé~ ry Ady-előadása szófuttatás. Mi sze­retjük Adyt és azt, ha kultuszával fog­lalkoznak, azonban neveségesnek tart­juk az erőlködést, amit a rádió az ilyen előadások tartásának jogcíméért foly­tat. A Járási Közművelődési Szövetség abbahagyta már általunk is kifogásolt előadásait és Mintafalut mutat be va­sárnaponként. Az ötlet nem új, nem ők találták fel, azonban örülünk annak, hogy bevezették. Régóta hangoztat­tuk, hogy a Szövetségnek első sorban ilyen előadásokat kell adnia. Most azonban némi aggályaink vannak. Nőm tudjuk, hogy az összeállítók mennyire falupedagógusok és mennyire ismerik a falut. Az első előadásba pl. több hi­ba csúszott be. A minta falu udvarán a kutya helyett kakas kukorékol, a falu középületeinek a beosztása nem jó stb. Praktikus szempontból meg kell még jegyeznünk, hogy semmi értelme sincs azt mondatni a mintafalu gazdá­jával, hogy vízvezetékük van. Mert né­hány század eltelik még, mire az bevo­nul a faluba. Helyette sokkal haszno­sabb lenne beszélni a jó kútról, elhe­lyezéséről, az ívóvíz könnyű tisztításá­ról stb. A jó előadások közül Svatkó Pálét emeljük ki. Ritka üdeséget jelentett a száraz és erőszakolt előadások köze­pette. Kár, hogy Ungváry Ferenc úgy olvasta fel, mint egy szerelmes novel­lát. V. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom