Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A szlovenszkói magyar népművészeti kutatás és annak jelentősége a kisebbségi életben
NYÍRESI-TICHY KÁLMÁN: A SZLOVENSZKÓI MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KUTATÁS ÉS ANNAK JELENTŐSÉGE A KISEBBSÉGI ÉLETBEN I. Népművészeti kutatásunk az államfordulattól máig. Ili közlendő adataim egészen bizonyosan hiányosak, de hiányosságuk éppen azt dokumentálja, mennyire szervezetlenek voltunk s vagyunk még ma is e munkaterületen. Amennyiről tudomásom van, a következő: Magam már a 910-es évek óta foglalkozom a gömöri népművészettel. Ezt a kutató munkát állaimfordulat után is folytattam. 1921-ben a Gazdanaptárban adtam közre egy illusztrált s a gömöri magyar népművészet értékeivel foglalkozó nagyobb cikket, mellyel a falvak s a szakkörök figyelmét is igyekeztem felhívni az ezen területen szükséges teendőkre. Ugyancsak a huszas évek elején jutott tudomásomra, hogy Thain János kollégám Érsekújvárott szintén intenzív népművészeti gyűjtő munkát végez. Holéczy Miklós kollégám viszont Rimaszombatban és környékén foglalkozott főként a magyar fazekasság értékeivel. Ruszinszkóból egy kiadványból kitépett lap Jutott hozzám, illusztrációkkal, melyből arra következtethettem, hogy ott is van egy munkatársunk, aki a népművészettel foglalkozik. Nevére, sajnos, nem emlékezem. Hölgyeink között főként Éder Elza az, aki kutató s gyűjtő munkásságát a népművészet területeire kiterjesztette. Khin Antal — tudomásom szerint — inkább néprajzi gyűjtést és kutatást végzett már az államfordulat utáni időkben s máig is. Újabban, a SZMKE keretében Szombathy Viktor főtitkár különösen Martos népművészetével foglalkozott, amennyire egyéb teendői engedték. Legújabban pedig hasznos segítőtársat kaptunk Kassán Haltenberger Incében, aki nagy ügyszeretettel kutat a falu értékei után. Ez a seregszemle feltétlenül hiányos, de szaksajtó és központilag szervezett munkaterv hiányában csak magánérintkezésben, legfeljebb levelezés útján tud egymásról néhány ember. Ezért egyik kézenfekvő első teendőnk lenne a szakemberek kataszterének hiánytalan összeállítása. A szórványos egyéni vállalkozások mellett a nyilvánosság elé akkor került ismét a népművészeti kutatás kérdése, mikor a „Mi Lapunkéban ismét egy nagyobb illusztrált cikkben hívtam fel a cserkészfiatalság figyelmét az ilt nyíló teendőkre. Elgondolásom az volt, hogy amit az élet súlyos feladataival birkózó s a kenyérért dolgozó idősebbek nem végezhetnek el országszerte, széles alapon, abban sokat tehetnek a hegyet-völgyet bejáró serény cserkészfiúk. Ha gyűjtésük, kutatásuk nem is lehet egészen szabatos, — kellő ismeretek és szaktudás hiányában, — feltétlenül sokat tehettek azáltal, hogy vándorlásaik során keresztül-kasul járva az országot, legalább helyzetjelentést hozhattak olyan területekről is, ahol szakemberünk nem járt. így történt a cserkészekkel együtt a regősök bevonása is, akik szép lendülettel feküdtek neki a munkának, de annak egységes keresztülvitele s komolyabb megszer
