Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Ján Smrek: Engem egy bájos jelenség… (ford. Sipos Győző) - Duka-Zólyomi Norbert: Az osztálytalan kultúra
melynek meglátása Spenglert a nyugati kultúra (pusztulásának prófétájává avatta? Egyik oldalon a formáik, tartalmaik és ideálok ellentmondó, túlfinomodott különállása, a másikon a nagytömegek kultúr, és művészetellen essége. Ez az ijesztő tény, hogy korunknak nincsen vezérgondolata és a művészet már régen nem köztulajdon, — s ennek a ténynek egyenes velejárója a szellemű, politikai és gazdasági ziláltság, — nemcsak a helyzet objéktív leszögezésére késztette a tisztán látókat — (Spengler: Untergang des Abendiandes) — hanem a cselekvés és akarás zászlaját adta sokak kezébe. Nietzsche szent őrülettől ihletett elképzelései óta nagyon megnőtt azoknak a tálbora, aki az „értékek átértékelésével" (Umwertungi aller Werte) vagy Vico olasz filozófus történelmi körteóriája szerint „elmúltak felelevenítésével" akartak a haldokló kultúra segítségénei sietni. Nem akarok a sok egyéni kísérletre kitérni, csak két olyan törekvésre mutatok rá, melyek korunk erőinek széles tekintetbevételével indulnak a harcba. Az egyik kuitúrnivellizálási kísérlet vallási gyökerű, a másik szociálist». Hogy korunk harmadik és legjelentősebb ereje: a nemzet, mennyire fog tudni egy kul túrújjá születést keresztülvinni, az a jövő fejlődés kérdése. A múlt századbeli sokat Ígérő kezdet után, — mely a liberalizmus kudarcába fulladt, — most a világháború végeztével új, szélesebbkörű lendületbe kapott a nemzet újjászületése, de egyelőre még a politikai és gazdasági harcok foglalják le energiáit. I. Amikor a XX. század elején a materializmus és természettudományi szemlélet ellen mindinkább több hang: szólalt fel, — Magyarországon különösen ProihásZka Ottokár, — sökan az új egységes kultúra kiindulását a vallási szemléletben keresték. Miller Ottó 1910-től datálja a közeledést az egyházhoz, az addig érvényes természettudományi értékek megrendülését, az intuitív elem újraértékelését, a modern szulbjéktív és ezer világnézetre szakadt kultúra kérdéses voltának a felismerését* ) és az individualizmus szétforgácsoló hatása egyedüli ellenszerének a katolicizmust tartja. Már régebben fejtegetett hasonlókat A. Baumgartner egyik értekezésében, aki különben ezen irányban Eichendorfif irodalomtörténeténék a nyomdokain haladt. Ezt a kultúra egységesítéséről — maii nyelven szólva osztálytaianításáról szóló elvet egy osztrák eredetű mozgalom hívői, a „Grál" körül csoportosuló írók, a szépirodalmi prakszisba akarták átvenni,** ) és fel akarták újítani a miszteriumi játékokat, mint minden osztály és réteg egyforma értékeinek és érdiekeinek a tükrét. Ennek a vonalnak ismert nevei RaineriMaria Rli.lke,iHugo v.Hoffmiannsthal,Stefan George és a körötte csoportosuló „Ring".*** ) Igyekezetüket sóik becsületes«égi és a kultúregységesítés szükségének helyes felismerése jellemezte, de igyekezetük csak a teoretizáló irodalom és kultúrtörténész póza maradt, amelyéket a széles tömegek meg sem láttak sőt még szakkörökben is elhatárolt rezonanciákba ütközött a hangjuk. Akik ismertté lettek: Hoffmannsthal, *) Ottó Miller: Dér Individualismus als Schicksal. Freiburg 1933. **) Blei, Ernst, Ball, Katann, Kralik. ***) Georgenél a katolikus felfogás általános Vallási nézetté fajult, ahogy a legújabb kutatás kimutatta.
