Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Csillag és kenyér - Palotai Boris új versei

S miközben Sass János a parasztság s az anyaföld vajúdó fájdalmát érzi és énekli, nagy feszültségben élő lelkét a túlvilág hűs szellemei borzolják_és mélységes hite óvja őt sorsának omló gátján. A meggyötört, de mégis életerős, örök magyarság lelke szól Sass János verseiből, melyekkel önmagát is igazolja: nem vidéki lantos, hanem költő. A füzetet díszítő pár rajz Taby Ica szobrászművésznő kezemunkája.

Kossányi József.

Csillag és kenyér. — PALOTAI BORIS új versei.

Palotai Boris, a Kassán élő írónő most jelentette meg harmadik verskötetét. Pont tíz évvel ezelőtt jelent meg első verskötete: a Tavaszi áradás. 1929-ben követte ezt a második, a Valaminek a végén című. Erre a kötetre már felfigyeltünk. A mély rezignáció, a női sors kérlelhetetlenségének tudata, a városi lét és a városi figurák fotográfiái maradtak meg bennünk Palotai Boris e költeménykötetéből. S a versek végén az utolsóra emlékeztünk még legélesebben, a Circulus vitiosus-ra, erre a hosszú lélekzetű szabadversre, melyben az anya, a fiatal anya, újszülött gyermekéről beszél és leírja a csecsemő környezetét. Palotai Borisnak harmadik kötete, mely a Csillag és kenyér címet kapta, sem hangban, sem mondanivalóban, sem formában nem igen üt el a második kötettől. Sőt a kötetke 29 verse között találtunk olyanokat is, melyek már a második kötetben azonos szöveggel jelentek meg.

Egységes lelkületű költővel van itt dolgunk, aki igen kevéssé egyéni, bár versei közvetlenül fakadó vallomások. A költő szemlélete kész, változatlan. Nincsenek váratlan s alakító hatású nagy élményei. A lírai hang bensőséges, meleg és meghitt, semmi kétség: ez a városban élő dolgozó aszszonynak a szava és szemlélete. A dolgozó nőé, aki szolidaritást vállal sorstársaival. Valóságosan, elhitetően s egyszerűen. Palotai Boris reális szemléletű költő, csak a valóságos világot ismeri, álmokról, képzeletről nem kapunk nála igazi értesüléseket. Lírai káprázata, lírai különösségei, leleménye1 nincsenek. Gyökerében józan, mérlegelő, sőt számító női kedély. Lírája ép azért közel áll az átlagszemlélethez. Amit mond, azt mindnyájan ugyanúgy tudjuk. Nem sejtet semmit, mindent kimond. És mindent, amit lát, leír. Leíró lírikus, olyan mint a szlovenszkóiak közül Tamás Lajos. Jó versei: sikerült pillanatfelvételek. Nincs különös, megragadó zenéje. Nem is