Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Színház, film, rádió - Fedák Sári

egyik— G e I I é r t Lajos — feleslegesen, rövid-pipával a szájában.) A nyomozás mindenkit tisztáz látszólag Colint is, aki ellen pedig az inas terhelőén vall. Még a két detektív is megdöbben attól a bűnlajstromtól, ami nyomozás közben a kezükbe akad. „Bár sohasem kerülne meg a tettes" — sóhajt fel a fiatalabb detektív. Az öregebb leinti és szigorúan tovább nyomoz, de láthatólag egymás után ejti ki kezéből a „szálakat". A nyomozás végén mintha sorsot vetne, — „fej vagy írás." Ha fej,, akkor ártatlan, ha írás akkor letartóztatom. De a sors is a gangszter ellen van és Co- I i n ártatlan marad, a nyomozás marad eredménytelen. A befejezést illetőleg A r m - strong mindenesetre formaújitó. Ki-ki tovább írhatja magában a darabot. Vagy megnyugszik az író „Ítéletében", vagy tovább keresi az „igazságot". Az író magára hagyja C o I i n t, büntesse meg ő magát. Hogy egy kártékony embertársától megszabadította a világot, azért maga az író nem tudja elitélni.

Egy-két kivétellel jó drámai-együttes játsza a daraoot Sármássy Miklós kitűnően érzékelteti a „féregpusztitás" kényszerét. Gellert a darab legkényesebb szerepét az öregebb detektívet játsza egészen kiválóan. A fiatal detektívszerep viszont sokkal jobb,, mint a szerepiő T a r - j á n György. Legnagyobb színházainknál is csak igen igen kevés olyan vérbeli színész akad, mint az inas szereplője — Bánhidy László, G r e g u s s Zoltán csak „külsőséges" és így nem sokat láthattunk a gangszterből. Márkus Margit jó,, de kevés gyakorlatú színésznő. A rendezés több, a díszlet kevesebb kívánni valót hagyott hátra.

FEDÁK SÁRI.

harminc színjátszó élén indult rohamra, hogy balsikerű prózai „bemutatkozása" után (Pityu,, Magyarszínház) újra visszahódítsa az operett-színpadot. A R o y a I Színház szívvel-lélekkel, remek kiállítással, jó énekesekkel, táncosokkal és jó zenekarral segítette, — csak jó operettel nem. Bár erről inkább Szilágyi László tehetv aki az Ezüstmenyasszony elsietett szövegkönyvét és pongyola verseit írta és a zeneszerző Eisemann Mihály.

János vitéz, Juliska, Bagó, a Boszorkány és a Francia-király olyan kedvelt alakjai a magyar színpadnak, hogy puszta emlegetésükre melegebb lesz a színházlátogató szíve. János vitézéket a szövegíró felvonásonként ügyesen elosztotta, úgy mint a zeneszerző néhány régi kipróbált zeneszá