Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Egri Viktor: Szenes Erzsi: Szerelmet és halált énekelek
kalma volt a nevelésről, a tanár és tanítvány, a nő és férfi örök küzdelmeiről nagyon figyelemre méltó megállapításokat tenni. Komlóst eddig mint az új magyar líra egyik legkitűnőbb ismerőjét becsültük. Ez a hosszabb lélegzetű epikai munkája témája újszerűségével, alakjainak találó jellemzésével igazolja a tehetséges regényírót. Egri Viktor Szenes Erzsi: SZERELMET ÉS HALÁLT ÉNEKELEK. — Versek. — Franklin Társulat, Budapest. Szerelemről és halálról, az életnek e legnagyobb és véges dolgairól énekel Szenes Erzsi. Hogyan is lehetne a színtelenségnek és egyhúrúságnak vádjával illetni a költőt, amikor e kimeríthetetlen emberi érzésekben többet sejttet az örökből és több időállót ragad meg, mint más, hangosabbszavú költők, akik két lábukat büszkén megvetik a korban és az új ember himnuszát zengik! Minden költő szenvedése és vergődése örök. A szlovenszkói magyar lírában Szenes Erzsi egészen különös, fanyar zamattal fejezi ki a szerelmek és lázak, magányosságok, félelmek és halálsejtelmek közt vergődő lelket. A szó tisztasága, a forma végső csiszoltsága adja meg érzéseinek érett és gazdag báját. Nem egy szerelmes és halálsejtelmes versét találom, melynek muzsikája tökéletes. Ezért nem is érzem hiánynak, hogy a költőnő csak az érzés hőfokát, a lélek állapotát fejezi ki és nem tartja szükségesnek, hogy például a férfit vagy az életnek valami külsőségét közelebbről bemutassa. A férfi kontúr és homály, az a valaki, aki megihlette és örömének, vergődésének forrása. Igazi, olvadó, asszonyos líra ez, amely szeszélyes formában gyöngyözik ajkáról; néha csak egy sóhajnak, egy illatnak tűnik, mely ápolt s nemes virágkertből fakad. A lélek lombot, virágot teremt, mint tavasszal a föld, ha fölébe hajol a férfi és elhervad, elfonnyad, amint magányára ébred. De méregre és gyilokra is tud gondolni ez a remegő árva lélek, másutt megfagyott ajakkal önmaga fölé hajol: mintha meghaltam volna régen és egy hamvvedret tartó márványkő-angyal lennék a saját síromon. Davost és a Tátrát találom a versek mögött — ezt a kevés életrajzi adatot lehet felfedezni a versekben — és egy kór-
