Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Szmrecsányi Géza: A skvarka
marosan megcsiklandozza a napbarnított nyitott vállmelleket. Mindenki örül a jó kirándulásnak, nagy igyekvés, sok viháncolás van, egy hangyaboly a kúria, csak a ház urára nem gondol itt senki. Szinyey Lászlóra, aki pipafüst közt elmélkedik s amikor megtudja, hogy legfelsőbb parancsra holnap mozgósítás, utazás szüretre, félve inti magához a szolgálót és suttogva megkérdi: — Mit gondolsz, elvisznek engem is? Ilyen emlékeket elevenítgetnek nagyszülőkről, rokonokról, miközben az öreg inas gyertyatartóval kezében jelenti: — Tálalva. Ni, csakugyan este lett. A társaság kiemelkedik a mély fotellekből, a sarokban mintha az ős vitézi vasvért is mozdulna előre vacsorázni készen, nagyot reccsen a buzogány rettentő markában, a sisakja tükrözi a gyertyák lengő lángját, aztán magára hagyják festett kortársaival s a terített osztalnál víg evésívás közt szóba jönnek a megyei pletykák, heti események, gazdasági helyzet, politika, meg a nagyvilágnak végre idejutott legújabb hírei. Legtöbb szó a környék kúriáiból kikerült rokonokról, ismerősökről esik, a sárosiak sikereiről országban-világban, életükről itthon s idegenben. Péchy Zsiga skarlátvörös díszmagyart csináltatott, bizonyosan arra az időre, ha már főispán lesz. Péchy Andor Párisban készíttet frakkot s hozzá aranygombos fehérselyem mellényt fog viselni. A kalapját Londonban kalapáltatta, mikor Királydíjas Tokióját vitte pénztaratni a halvérű angolok közé. Rotschlid adja neki a tippeket, mikor milyen részvényeket vásároljon. Van is annyi pénze, hogy senki se tudná megszámolni. Kérte, vegyék fel a bécsi Jokey Clubba, hanem az a lőcslábú osztrák, aki ott elnökösködik . . . És így folyik a szó, hosszú körülményességgel. Nem siet a vendég, miért is sietne? A daróczi kúriából nem is engednék ma.
