Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Színház

a Bánk bán újrarendezésével. Itt ugyan még sokkal több volt a technikai siker, mint a játéki.

A Liliomfi Szigligeti Ede több mint 100 éves bohózatának felújítása és átrendezése jelentette az új forma első sikerét. (Nyugodtan kijelenthette volna a színház, hogy kísérlet ez és így nem érte volna miatta annyi — többé-kevésbbé igazán igazságtalan gáncs.) Mi készséggel elismerjük, hogy ez a kísérlet nagyon biztató volt. Közel sem volt ugyan még egységes a játék, hang, mozgás, de voltak az előadásnak meglepően művészi mozzanatai is. Az egységes kifejlődést nagyon hátráltatták az átdolgozó Ernőd Tamás kedélyeskedő, néhol ízetlen, Szigligetihez semmiesetre sem illő modernizáló szándékú szövegbetoldásai, versei és Nádor Mihály egyszer nehéz zenekariegyveleg, máskor operett vagy jazzmuzsika ízű kísérőzenéje és dalai. Vaszary 3ános még akkor sem boldogulhatott volna az így elébe tálalt potpurival. ha meg volnának benne az új játékformát illető képességek. így működése főként csak abban merült ki, hogy játéktúlzásokban szabadon engedte a színészeket egészen a cirkusz határáig. Csórt os ment el legtávolabb, de közben hangban és mozgásban sokszor voltak teljes értékű pillanatai. Somogyi Erzsi az új formának egyik legigazibb képviselője. Ugyanilyen szempontból komoly ígéret O 11 y Magda is. T. Halmi Margit egyjelenéses szerepében iskolát adhatott volna az új játékformából. Vaszary Piroska nála nem szokatlan túlzásokba esett. A férfiak közül még Hosszú és Ma tény emelkedett ki. Benedek Kata újszerű díszletei jellemezték az előadás főerősségét.

Móricz Zsigmond Forr a bor című regényét maga Móricz Zsigmond dramatizálta színpadra. Tudott dolog, hogy a színpadosított regény soha nem lehet valóságos színpadi mű. így a F o r r a bor, A légy jó mindhalálig folytatásának előadása sem a Nemzeti Színháznak. sem M ó - ricz Zsigmondnak nem használt. Ha mégis följegyzi majd a darabot a színháztörténelem, úgy Odry Árpád, Várkonyí Zoltán, Somogyi Erzsi és eay akadémiai növendék. Szeleczky Zita nevét különös dicsérettel kell majd a följegyzőnek megemlítenie.

A Vizkereszt felújítása jelentette a Bánk bánnal elinduló formakeresés folytatását. A klasszikusok közül Shakespeare műveinél alkalmasabbakat erre a célra nem is lehetne találni. Kár, hogy az előadás a formakeresés szempontjából inkább visszaesést jelentett. Sőt még a díszletkísérlet sem sikerült úgy, mint az előbbi felújításoknál. A szereposztás talán még ennél is kevésbbé. Biztos és jó kezekben csak Malvonió és Keszeg