Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Duka Zólyomi Norbert: A kisebbségi regény

és megrázó jeleneteknek egész sora vonul fel előttünk. Talán a legszebb jelenet, amikor földosztáskor kis magyar parasztok ősi földjét viszik el a csendőrök, felgyújtják a vetést, a kazlakat, mert ők vetették, övéké volt, mindig és egyedüli életálmuk és ott állnak a hamvadó vagyonkájuk előtt.

„A városi kispolgár bámulja a mágnást, aki hidegvérrel, szemhunyorítás nélkül veszít százezreket kártyán, lóversenyen, ruletten. De nincs az a gróf, lord vagy herceg, aki több fenséggel állna palotáinak máglyája mellett, mint ezek a jobbágyivadékok a maguk kis kolduskirályságának semmibe hamvadásánál."

Nekünk,, kisebbségieknek legbelső élményünk ez a regény és ha azt írtam imént, hogy mégis csak megközelíti a kisebbségi regényt, de teljesen nem éri el, azért van, mert eszméi háttere aránytalanul oszlik meg. Első fele a

par excellence kisebbségi

regény, másik fele az egyéni viharok és hely és időtől független lelki konfliktusok csatája. Itt csak szimbolikus értelmű végkifejlődése — két aszimilálhatatlan elem összecsapása és sajnos a körülményekhez képest máskép nem is végződhető harca emlékeztet a kisebbségi regényre.

De magas értékéből mit sem von le ez a körülmény. A magyarországi közönségnek, a többségieknek,, értékes művészi alkotás és új megismerések forrása, nekünk nemcsak megkapó és érdekfeszítő művészet, hanem saját vívódásaink hű tűkörképe. Többet pedig nem kívánhatunk egy regénytől, hogy szépséget és igazságot lopjon a szívünkbe, buzdító lelkesedést és nevelő felismerést.