Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Ortutai Gyula - Buday György: Nyíri és rétközi parasztmesék

oly egymásmellé valónak tűnik most előttem, mint kevés új magyar írásmű napjainkból. Egy elsüllyedt s egyre süppedő magyar világról kapunk értesítéseket Ortutay mesegyűjteményéből 3 a mesék elé írt 36 oldalas tanulmányból. Ezt nem ismertük meg az iskolában s az újságból, a kényesen böfögő, hazug metropolis-riportok régen elsikkasztották az ilyen beszámolók lehetőségét. A magyar népi szellemi kincseket e század eleje óta a folklóré zenei zónáján kitűnően felkutatták és feltárták Bartók és Kodály meg társaik. Ez a munka sincs még befejezve s annál jobb, hogy a prózai rész, a népi mese után is most nyúlik a szakértő kéz. Féja Gézának a Kazinczy-kiadásban megjelent mesekönyve, az Élet és álom, kóstolót nyújtott nekünk ebből. Tapasztalásból tudom, hogy ez a mesekönyv mennyire fontos, hogy az iskolai fiatalság számára s a felnőttnek, aki napjaink kétes harcaiban elgyököntve leül: mily üdítő forrás az ilyen gyűjtemény. Ortutay már járt népi kultúrát kutató és felfedező kézzel a Nyírségben. Néhány évvel ezelőtt publikálta a nyíri és rétközi balladákat, betyár és juhásznótákat (Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény. Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadása 1933). Most a meséket adta ki.

Különös magyar vidék a Nyírség és a Rétköz. „Szkíta nyílvégeket rejteget a föld, írja Ortutay, s a durvább megmunkálásé kőkorszaki edény mellett már a finomabb mykenei kultúrát idéző kis festett cserépedényekre is találhat az ásó. Fölöttük csöndes szántások, friss színű szőllősök, s Anjou-kori gótikus templomban hallgatják a papi igét református magyarok. A tájékot is oly határozottan eltérő vidékek, tájformák fogják körül: délen és keleten a Hajdúság és a Bihar, Szatmár és Bereg s északon, nyugaton, a Tiszán túl a Bodrogköz, Hegyalja nyugodt síkjai, az újhelyi hegyek finom, gazdag vonulata." Ezt a vidéket a magyar folklore-kutatás valahogy kifelejtette a térképéről Ortutay annál nagyobb szorgalommal merült el benne. Ö már a modern néprajz tudója, azé a néprajzé, mely e fiatal tudományból nem a kuriózumok színes összegyűjtését és gyüjtő-sizenvedélyét akarja dirigálni, hanem emelkedettebb szempontok szerint, rangosabb hivatással, a romántikus parasztkultúrába vetett apriori hit nélkül mélyül el finom összehasonlítási érdeklődéssel a tényleges népi alkotásba. A nép teljes életének, teljes lelkének megnyilatkozását fogja fel s változtatás nélkül, híven adja vissza. A népi meséket szósizerint kapjuk itt (a gyűjtemény nem került kereskedelmi forgalomba!) E könyv tehát ezáltal elsőrangú tudományos mű, kútforrás, akárcsak Bartók és Kodály népdal-gyűjte