Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Szalatnai Rezső: Kis traktátus a hazatérésről

lünk megmagyarázhatatlan idegességből 'jelentékenyeknek szokás tartani. Az ember és a szerepe kisebbségi helyzetben csodáliatosan hasonlít a kisváros polgári életrajzához. Egy szlovenszkói festőművész csinált egyszer egy rajzot, Bcvaryné Rozsnyón, ez a címe. Benne van a városka lelkisége; a női alak arcában, szemének fényén, idomain, napernyőjében, tartásában, mintha visszafordulna a zümmögő pletyka-szózatra, ami a láthatatlan előtérből feléje röppen. Nem messze tőle magyar viseletű parasztleányka, háttérben patak, palló, akácfa, fehéikéményű nyugodt ház és egy ösztövér telefonpózna. Szegény Tiahy Gyula talán Móricz Zsigmond regényére gondolt, az Isten háta mögöttre, amelyik Jolsván kerekedett. De a rajz érvényes az egész országra, nevezetesen társadalmi és szellemi életkörülményeiire. Bovaryné és örök környezete ez. Fliaulbert, óh mester, ha át tudnál jönni! De hagyjuk az érdemtelen merengést. Egy szál zöld cérnával át lehet kötni a krónikát és kidobni az ablakon, mint léghajóból a homokzsákokat. Feljebb, uraim! Feljebb, igen, mert vissza kell vonulni.

Az igazság ma megint magánügy, olyan, mint a költészet vagy a barátság, alig van hitele. De ép azért megéri, hogy magánosán <is áltjuk. Új paraneizist szövök magamnak és barátaimnak. Aki segíteni akar és alkotni óhajt: vonuljon a magányba, húzza ki lábából a tüskét és mondja meg az igazságot sors-testvéreinek. Aki mint ő is, eszmékből és emberekből kiábrándulva visszahúzódik, hogy a lélek tábláját tisztán megtarthassa. E tábla létfeltételeiért kell ma küzdeni egyébként egész Európában. Ihlet a szorongó tájékozatlanság, ugye barátom, mérlegelj a csömörben, ami mindnyájunkat megfogott s belátod, hogy itt más kivezető ösvény nem nyílik. Vissza kell menni a magányba, mint mondom, ez a magatartás ment meg., különben elsodornak a hullámok. így talán létrejön megint a Csapat, később és csakis utól'ag, a végzett mun