Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Dr. Hazayné Pápay Margit: Visszatérés

Zuzka nem is sejti férje hazajövetelét, levelére választ nem kapott s amikor John kiszáll az autóiból, nem lát senkit, mint hátúi a csűr előtt egy kendert tiloló öreg asszonyt, aki fáradtan veri a kendert, nem érdekli semmi, még a ház előtt megálló autó miatt sem hagyja abba a munkát. Egy kislány jön ki a házból vajaskenyeret eszegetve, egy kicsit szurtos és fésületlen, de hát (falun már ez így szokás, — gondolja John és megkérdi:

— Te

vagy-e a Dudicsék Hanykája?

— Én

hát, — szól idegenül a kislány.

Dud'ics könnyes szemmel ragadja karjaiba a szurtos kislányt és kitörő örömmel kiált:

— Drága

Hanyicska, úgye nem ösmersz? Én vagyok apád, John Dudics Csikágóból. Hol a mama? Hívd hamar anyádat.

A fáradt asszony a csűr előtt megfordul, valami szófoszlány füléhez ért t'ilolás közben, lassan vonszolja magát előre.

— Malma,

mama siess, itt van apánk John Dudics Amerikából, — kiáltja Hanyka.

John szíve megdobban és ő maga is megdöbben, alig ismer feleségére, de erőt vesz magán és örömmel siet a fáradt asszony -felé.

— Zuzka,

hát megjöttem Amerikából. Már rám sem ösmersz mi?

Zuzka hamar ismerőssé tette magát férje előtt, amikor hangos sírással borult nyakába.

— Janku,

ah

drága Janku

csakhogy

megjöttél, mert igen beteg: vagyok. Jankům,

milyen

finom úr lett belőled és milyen szép vagy, — simogatja férjét Zuzka,— de én öreg asszony lettem a sok munkában.

— Majd

meggyógyulsz Zuzkáim, én majd vigyázok rád. Egészséges és kövér leszel megint.

Zuzka csak most eszmél föl, hogy a ház előtt megpillantja az autót és kibuggyan belőle a szó:

— Csak

nem ezen az autón jöttél, Janku?