Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Simon Menyhért: Ott menetelek (vers)
SIMON MENYHÉRT: OTT MENETELEK Leigázott a szürke élet... Száz kis gond, baj, másnapos célok: Viszem én is az én keresztem, Míg fáradtan sírba alélok. Hol van a világváltó nagy hév, A láz, amely csúcsokra űzött — Ott menetelek én is némán Tépett magyar milliók között. Sorsom ellen nincs egy zokszavam: Gyermekünk van, létünk szent éke, Asszonyom jó, tiszta és nemes — Lényünk megértés, tűrő béke. A negyven év küszöbén lábam, A hajam ősz, a testem lomha — De belül örök-gyermek vagyok Ki álmait tovább álmodja. Álmomban én Messiás vagyok: Szavamra egész világ figyel S megteremtem a testvérséget A Föld valahány népeivel. Álmomban én vagyok az Esdett, Aki eljött, hogy békét tegyen —, Állok s hintem sebek balzsamát Százmillióktól látott hegyen. Hogy ez csak álom... és a valóság Jajgó tömegek, népek láza S a szenvedők, pusztulok karját Fegyver, pénz, vad káosz igázza?
