Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-09-01 / 7. szám - V. S.: Jegyzetek a pozsonyi rádió magyar műsoráról
anyaga összeállítására alkalmazna egy tárgyilagos magyar kultúrmunkást. Műsortechnikai okokból kifgoásolnunk kell a műsor túlsók zongora-számát. Egy hétre átlagban 4—5 zongora-műsor esik, ami már maga is hiba ilyen kis közvetítési időnél, de hozzájárul még az is, hogy majdnem mindig ugyanazok szerepelnek és hogy a zenei részt legalább 75—80 százalékban ezek töltik ki. Nagy hiba volt a műsorban, hogy csaknem teljesen hiányzott a könnyű, — de különösen a szalonzene. Nagyobb és kisebb magyar zenekari műveket ritkán hallunk. Ezért szerencsés lenne, ha megfontolás tárgyává tenné a rádió egy magyar szalonzenekar létesítését. Ilyen zenekart a két állomás tudna foglalkoztatni és így segítené a magyar zenészeket is. A zenekarok hiányára vezethető vissza, hogy a legtöbb éneket csak zongora kisér, pedig milyen furcsa ez pl. a magyar nótánál és a jazz-számoknál. Nem adja meg azt a művészi élvezetet és illúziót a zongorán kisért nóta, amit a pesti cigányzenekarral kisért ad. A hallgató ezért nem keresi tárcsáján Pozsonyt. A műsort meg kell menteni önképzőköri és dillettáns jellegétől, mert ezek még mindig fenyegetik annak közel 50 százalékát. Merevek és bürokratikusak és nem élénkek, nincsenek elkészítve a hallgató számára. Érezni rajtuk, hogy nem a „jó” esztétikai mértéke tette őket a műsorba. Egy ötlet — különösen ha az rossz — megtúlzása és végletekig tartó kihasználása unalmas a hallgató előtt. Ilyen jó ötlet volt például a helyszíni közvetítések bevezetése, de egy heti műsorban (júl. 19—25) hétfő már gyomorsavval fenyeget, különösen akkor ha minden tücsköt-bogarat közvetítenek. A nyári műsorban egyébként már sok jót láthattunk. Nagyobb részt könnyű és szezónszerű volt, egy-egy hét pl. már elég változatos volt, úgy hogy eredményre vezetne, ha a reformok útján tovább menne a rádió. V. S.
