Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Marék Antal: Szitnyai Zoltán: Hodinai Hodinák

virágos állomáson s azt hiszed, a gondtalanság, az öröm sínén fut vonatod s a harmadik fordulónál már látod, hogy át kell állítanod a váltót; az indulás ugyan kedvesen megtévesztő volt. A vonat mégis egészen más vidékek s más, komolyabb célok felé vezet. Itt van Nyirő József két könyve: A könyvnapi nagy siker: UZ BENCE és a SZÉKELYEK. Örömmel veszed kezedbe Uz Bence történetének székely harisnyaszövetbe kötött könyvét s előre örülsz, hogy gondtalanul szórakozol a Kánikulában. S persze, nem is csalatkozol: a könyv vidám és derűs, tele kedves, élénk történetekkel. Keretes regény, a keretet Uz Bencének, a vén havasok kemény, örökké küzdelemben álló lakójának élettörténete tölti ki. Ez az Uz Bence favágó, orvvadász, kukoricacsősz, idegenvezető erdőőr, kecskepásztor: mindent vállalt s mindent ügyesen végez el. Küzdelme az életért a havasokban kemény, de Uz Bence rendszerint fején találja a szöget s itt világosodik meg előttünk: miért furfangos a székely, — akár, ha irodalmi székelyről olvasunk, akár, har testi találkozásunk van vele Kolozsvárt, vagy Csikban, — miért is? A kemény küzdelem, az örökös csapdák, a megélhetésért folyó harc örökös lesállásra kényszerítik a székely embert: a furfang a védekezés egy formája s az, hogy közben vidám is a székely, ez ősi hagyomány már. Csakhogy a furfangra akárhányszor ráfizet a székely, mert az élet még furfangosabb s végeredményben Uz Bence s a többi Uz Bencék küzdelme tragikus. Nyirő József érdeme, hogy ezt a komoly, sokszor drámai lejtésű küzdelmet olyan vonzó formában mutatja be, hogy az ember szívesen és gyönyörködve olvassa végig. Csak a végezetnél szomorodik el: nehéz sors a magyar sors... Uz Bence, a vén Udő Márton, Szőcs Mózsi, Régina s a többi szereplők profilja remekül van kivágva, de a SZÉKELYEK című elbeszélés sorozat számos darabja is megannyi gyöngyszem, értékes ékszere a magyar novellairodalomnak. Meleg, közvetlen előadásmódja van Nyirő Józsefnek: az olvasó egyszerre nevet és sír, olvasván sorait... (szv).

Szitnyai Zoltán: HODINAI HÓDINAK. — Athenaeum

kiadása.

Üj oldaláról mutatkozott be Szitnyai Zoltán, amikor a Hodinai Hodinákot megírta. A történet színhelye Selmecbánya, a bányaváros, amelynek görbe, macskaköves utcái örök emlékezetűi élnek az íróban. A gyermekkor szava ez a letompított hang, ez a lassú mederben folydogáló történet. Ha Szitnyait baloldali írónak könyvelték el valaha, ebben a regényben okvetlenül módosították bírálói vélemé