Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Marék Antal: Neubauer Pál: Mi közöm hozzá?
a mostani... Sokat szenvedett énje a sok sikertelenség után már kezében tartja az anyagot s most sikerű' a mű, amelyet abba kellett hagynia. Mesteri rajz az a pillanat, amikor Leónkéval találkozik. Most már az események rohanva követik egymást. Hiába jut idő itt ott a hosszasabb filozofálásra, az események dübörgése áthallik a békésnek tetsző sorokon. Apró történetek is elindulnak, melyek önálló életet élve regények a regényben. Az események sodra néha annyira elragadja az írót magát is, hogy a történések hullámaiból csak itt ott bukkan fel Stüsser feje. Stüsser egyébként nem százszázalékos hőse ennek a regénynek. Nem is vehet a háború, infláció, forradalom eseményeiben komoly részt már csak azért sem, hiszen ő tulajdonképpen polgár volt és csak élete legnagyobb tévedése volt, hogy forradalmár akart lenni. Negyven esztendős korában, amikor őszül a haja, akkor tér meg újra a polgári rendhez, ahonnan akaratlanul és örök ellenkezéssel elindult. Róma... Találkozás annak a pilótának az apjával, akit a repülőgépen meggyilkolt. Hosszú katakombái vita, szócsata két ember között, akik tudtak egymásról mindent s végeredményben semmit. Újra Berlin... Ébredés a lázálomból. Judás lesz, eladja barátait. Mentségére szolgáljon, hogy harminc ezüstpénzt nem kapott, erkölcsi fizettségéért pedig az önmaga nyugalmát és boldogságát vásárolta vissza. Barátai megértik és megbocsájtanak neki. Ezekben az időkben Leonéval való szerelmének idején megérkezik Lioszka Stüssertől származó gyermekével. A másik asszony félreáll az útból s ezzel új nyugtalanság ideje kezdődik Stüssernél. Két ilyen nő mellett sem tud boldog lenni, egyik mellett sem, mert nyugtalan volt a lelke mindörökké. Lehet, hogy a viharok korbácsolták fel lelke hullámait, a kor eszméi zavarták meg jó tiszta koponyáját. Nem lehetett boldog, mert megöregedett, mire önmagához viszszatért. Abban a fáradt múlt keresésben, amikor visszatérve Moszkvába ott bandukol az új épülettömbök s házcsodák között, megsajnáljuk őt. Neubauer Pál nem vezeti biztos utakon Stüssert. A korról annyi a mondanivalója s oly érdekesek a megfigyelései, hogy inkább az események, a keret érdekelte, mint az, ami azt kitölthette volna. Van fantáziája, drámai vénája, beszéltető képessége. A mű alakjai sokszor kérnek bocsánatot a hosszas filozofálgatásért, ők is érzik, hogy tovább időznek egy-egv jelentéktelen vagy éppen jelentős témánál. Ezek a kitérők fárasztók, külön gondot okoznak a regényírónak, hogy ilyen hosszasabb kitérők után is újra visszavigye az
