Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Marék Antal: Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

Ilyen monda például a losonci akasztófáé, amely egy' bíróról és az akasztófa előtt hajlongó szolgájáról szók „Egy akasztófával jóban kell lenni, mert sokan lógtak már rajta, noha becsületes, ártatlan emberek voltak" mondja a szolga. Ez a beszéd nem hagyja nyugton a bírót és hogy bizonyságot szerezzen, éjszaka belopódzik saját istállójába, leszúrja legjobb lovát és a véres kést az alvó szolga övébe dugja. Reggel felfedezik a gaztettet, meggyanúsítják a szolgát, ki hiába védekezik, a szegénysége és az övében talált véres kés ellene tanúskodnak. Kínpadra vonják és akkor ártatlanul magára vállalja a bűnt. Amikor kint áll az akasztófa alatt és a hóhér már a nyakára teszi a kötelet, előugrik a biró és kikiáltja, hogy ártatlant akarnak akasztani, mert ő a tettes.

„Csak tudni akartam, vájjon lehetséges-e, hogy egy embernek ártatlanul meg kell halnia. Eresszétek szabadon! — mondja a biró és a hóhérnak el kell bocsátania az ártatlant. A biró pedig a földi igazságszolgáltatás gyöngéire ébredve megválik bírói tisztségétől.

Ez a szűkszavúan elbeszélt monda annak a szlovenszkói' humán szellemnek és hangnak igazolása, amelyet a szerző másutt is fellelhetett volna, ha a felfedező útján nem marad csupán a felületeken.

A közel hatszázoldalas könyv külső kiállítása meglepő. Remeke egy pozsonyi nyomdának, árvamegyei házi vászonba van kötve. Amennyiben egy megindított sorozatnak első könyvéről volna szó, a folytatástól kevesebb elfogultságot, és tendenciát várunk.

EGRI VIKTOR

Cs. S z a b ó László: KÁRPÁT KEBELÉBEN.— Apolló könyvtár..

Cs. Szabó László a fiatal magyar szellemiség egyik európai látókörű tagja. Kárpát kebelében c. Írása az európai, szellemiség horizontjába próbálja beállítani a Dunavölgyét. Sajnálkozással állapítja meg már a negyedik oldalnál, hogy a dunavölgyi népeket nem gyötörték mindig izgatott álmok: a történelem csak lassan kovácsolt ebből a tájból szégyenkalodát, hogy félszemmel alvó rossz szomszédokat szorítson bele. Látogatása Szlovenszkón tulajdonképpen egy hangulattal kezdődik, szüleire emlékezik, akik még egy boldogabb békevilág bőségében jártak arra, Krúdy Gyulára emlékszik s Dókaira s a megmaradt táj fái között s az örök föld fűvén keresi az Embert. Sa gondolatot. Ilyen látogatást azt hiszem minden utódállam szívesen vesz, a szerző politikamentesen Baróti, Tinódi, Kazinczy szelleménél teszi tiszteletét. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a ki