Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

kégyö." Itt azt sejthetjük, hogy a kígyót tekintették az okosság, az ildomosság szimbólumának. Indiában a kígyó szent állat, de nálunk mindenki fél tőle s mindenki üldözi. Még az ártatlan kígyó is utálatot kelt az emberben, amiben nagy része van mai vallási felfogásunknak.

A magyarok is napimádók voltak a napkultusz korában, mint minden másfajta nép. A napot sokféleképen nevezték a különböző nyelveken. A magyar nyelvben is több nap-név marad meg emlékül. Az indogermán nyelvekben3) A ih - R a - Y a volt a „napisten" neve és ma Árjá-nak nevezik az ő népét. A szlávok régen R a j-nak nevezték a „nap ország "-át, ma „mennyország" a jelentése. A magyar nyelv r a g y a-nak mondja a „napeső"-t, amely tönkre sorvasztja a vetést. A magyar nép ajkáról még ma iis hallhatjuk: „verjen meg a ragya", régen „napisten"-t értettek alatta. A Nap az „Istennek ragyogó képe" (Dio-Nizos). „Ragy-og"ige a napra vonatkozik.

Nap-Rágy helynevünk is amellett szól, hogy még a honfoglalók idejében tudták mit jelent a r a - g y a, rágy: „Nap"-ot. A „Nap"-nak Kün és Kin neve Ázsiában és Dél- és Középamerikában egyaránt ismert. A Kün szóval kapcsolatosan igen érdekes felfedezésre jutunk. Török nyelven nemcsak a „nap"-ot, hanem a „nép"-et is kün-nek mondják. Maya nyelven nemcsak a „Nap"-ot, hanem a „nap"-ot és k i rínék mondják. Ezáltal tudjuk meg, hogy a Nap „gyermeke" a „nép", mint Kün és kün. Maya nyelven a „halál"-t is k/in-nek mondják s ennek magyarázatát megleljük az ő mítoszukban így: „Isten teremtette az embert s az ember visszatér az Istenbe (Napba)."

Hogy a kün-k in-szó altáji vagy indogermán eredetű, azt igen bajos ma megállapítani, mert mindkét részről alkalmazzák. Az indogermán K i n g, Kínig, König valamikor „Napkirály"-t jelentett s a Kind ugyancsak „nép"-et jelentett, mint ma a török „kün".