Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kossányi József: Tamás Lajos költészete

Tamás lírája reális; mint a szántóvető, vagy a munkás kisember élete. Szűrkén, álmok és szivárványok nélkül mennek a napok s csak egy a fontos: a munka! Ki adja a legegyszerűbb jelszót: — dolgozni, dolgozni! Megfogni a munka kerekét. Szűrkék legyünk! Próféták se kellenek!

Elvesznek a gyárak, a házak, a kertek,

Ha nem mutatjuk fel egyetlen bálványunk, amit a fájdalom kalapácsa vert ki szivünkből Tanulságnak, mértéknek, jövőnek, magyarságnak: A munkát.

Nincsenek nagy igéi, prófétáló szavai, cicomátlan és egyszerű képekben,, nyelvben, sőt néhol dadogó, gügyögő szavakat, sorokat találunk nála, mégis oly kifejezők, plasztikusak a versei, mint a jó rézkarc, vagy mint a firenzei grafitképek. Mert a homo ethicus tiszta, erős fundementumára épül a költői tanítás, példamutató és értékes.

És éppen azért, mert megérti az ibseni szót: érj fel műved magasába! vagyis életünk is műalkotás legyen, messze felülemelkedik Vozári Dezső cinikus XIX. századvégi líráján, nemességben, hatóerőben, szocializmusban és korszerűségben. Időálló, komoly kisebbségi líra.

Tipikusan kisebbségi költő, komolyságban, tisztaságban és egyszerűségben. Személyiség, aki példájával, életével igazolja költői tanítását.