Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Kovács Endre: A szlovenszkói magyar irodalom sorsa

alatt szükségszerűen keresztülélte mindama tévedést, kapkodást, csüggediésit és bizakodó újrakezdést, ami a magyar társadalom itteni életét jellemzi.

Minden nép irodalma a nemzet szellemi tradícióin nyugszik'. A tradíció az a biztos fészek, amelyben a nemzet rossz időkben meghúzza magát s ahonnan, mint egy biztos védett helyről, kitekint a vészes időkre. A tradíció kultiúrfoiyaimatosságot jelent, mely nélkül nem élhet egyetlen nép sem. A magyar irodalom és a nemzeti lét nagy századaiban ez a tradíció szólalt meg legjobbjaink ajakén, hogy letörje a kishitűséget s helyébe önbizalmat teremtsen. Ezt a tradíciót az álllaimifondulat után is megtaláljuk nemcsak a magyarországi szellemi életben, hanem Erdélyben is, ahol éppen ezékben az években születik meg az új tradíció, melyet azóta transsillvánizmus néven ismer a köztudat. Szlovenszkón a magyar szellemiség' elfelejtette tradícióit, önálló szlovenszkói tradícióval nem rendelkezett, ami pedig ezen kívül mint apáitól kapott emlék élt benne, a nagy átalakulásban és a súlyosbodó anyagi küzdelmekben megifalkuit, üres jelszóvá kopott. Tudjuk, hogy a legnagyobb hasadás a középosztályt érte az átalakulás után. A magyar latéilner osztály és a földbirtokos középosztály volt az, amely hasznos örökségként ai legkomolyabb kultúrapártoló elem szerepét vitte valamikor. Ez a középosztály anyagi eszközeiben megfogyatkozott, szálmbeiiilieg is leapadt és kultiúrigényeit hamarosan a minimumra redukálta. A kezdő évek nagy tragédiája tehát szorosan összefügg a magyar középosztály héltyzeténelk rohamos süllyedésével. Nem indolencia, nem közöny okozta, hogy a magyar középosztály kiihulílött kultúristápoló szerepéből. A huszas években ez a polgári középosztályréteg még megfogyatkozva' ugyan, lankadó erőivel ugyahogy tartja magát. Kultúregyletekbe búvik meg, konzervatív irodalmait csinál és keresi a kapcsolatot magyarországi testvéreivel. A megpróbáltatások növelik