Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Kovács Endre: Tanulságok egy jubileum körül
vasta a Teán Cristophot, az tudja, hogy írója sohasem tudta megfosztani magát attól a gyönyörtől és fájdalomtól1, amit az ilyen állandó hallás jelent. A huszonkétéves ifjú, az École Normál növendéke levelet kap Tolsztojtól, melyben ez a művészet lényegéről és hi4 vatásáról beszél. A jasznaja-poljánai bölcs egy életre való örökséget nyújt át ebben a levélben az élet értelmét kereső, gyötrődő fiatalembernek. Megtanulja belőle Rolland, hogy a művészet nem arra szolgál, hogy elválassza a népeket egymástól, hanem ellenkezőleg, hogy összekösse. Az emberiséget innen tanulja megismerni egyetlen nagy egészként, melynek minden tagja úgy kapcsolódik a másikhoz, mint testvér a testvérhez. A későbbi pacifista Romain Rolland már ekkor kialakul az evangélium szellemét lehelő Tolsztoj-levél hatására. Romain Rolland az européer és Romáin Rolland a pacifista egyugyanazon forrásból szívták az élet vizet. Tolsztoj apostoli nagy alakja üzent bennük tovább a világháború zajában eszét vesztett emberiséghez. Salda említett kitűnő Rolland-tanulmánya lehetővé teszi, hogy Romain Rollanddal két új szempontból foglalkozzék a cikkíró. Ez a két szempont: Romain Rolland heroizmusa és keresztényi jellege. Salda figyelmeztet arra, hogy a romainrollandi heroizmust nem szabad a szó köznapi értelmében értelmezni. A rol'landi heroizmusból hiányzik minden teatrális vonás, minden kiemelkedő hősiesség, minden csodamutogatás. Az ő hérosza sokszor mindennapi lény akinek nem a nemzetek sorsára kiható cselekedeteiben, hanem pusztán az élettel, a körülményekkel vívott harcában rejlik a heroizmus. Elsősorban az élet abszolút igenlését, szomját, az erkölcsi ideált, a morális harcot jelenti ez a hősiesség, melyet az ember bel-» sejében él át anélkül, hogy nemzeti hőssé magasodna. Rolland hősei ennek megfelelően nem az antik héroszok ünnepies komolyságával jönnek elénk, egyszerű emberek, akikben azonban csodákat művel az élet vágya és a küzdés vál
