Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Féja Géza irodalmi szemléje
de ebiből az egyszerűségből a belső élet forrósága és telítettsége sütött ki. A történet boldog nászutazással s mézeshetekkel kezdődik. A hazafelé tartó nászutasokat autószerencsétlenség éri. Az asszony sértetlen marad, a férj azonban súlyos operáción esik keresztül. Megmentik, de mint férfi nem számít többé. Kezdődik az egészséges szép fiatal asszony viaskodása. Férje, ki mérnök, tovább dolgozik, együtt járják be az építkezést s az asszony szeme megakad egy szép fiatal munkáson. Éjszaka nem tud aludni, kinyitja az ablakot s kihajol a hűvös levegőbe. A férfi is felébred s figyelmezteti, hogy megláthatják s némi szemrehányást is tesz a fiatal munkással történt jelenet miatt. „Én tehetek róla?", kérdi az asszony. „Talán", feleli a férfi s megrándul a teste. Az asszonyt a sötétben menyasszonyának nézi s megcsókolja egy fiatalember. Szerelem kezdődik. Egy üzletben graimafon lem ezeket válogatnak, a gép játszik, az asszony ülve hallgatja s közben kétszer fölnéz a mellette álló fiúra. Jelenetek sorával ér fel az a tekintet, a lefojtott forradalom parázslása, amint az előbbi kis jelenet is egész színpadi felvonást old meg. A vizuális hatás csúcsa felé tartunk, s itt vagyunk a mozi szó és mozdulat esztétikájánál végre. A férj rájön felesége szerelmére s bizonyságot akar szerezni. A fiú lakására megy, megáll, egy szót sem szól. Meglátja felesége fényképét s egy tekintetet vet a heverőre. A fiú némán elfordul, a férj pedig szótlanul távozik. Hazamegy, gyengéden elbúcsúzik a feleségétől s agyonlövi magát. Az asszony pedig most teljesen visszatér az emlékéhez, elküldi a fiút. A végső jelenet hegyek között folyik le; egy szakadéknál. A feketeruhás asszony elindul az utolsó szó után, mint egy fiatal sudár fa az erdő felé, a fiú pedig visszatér a szakadék széléről az életbe. A táj beszél és magyaráz itten, szinte a kozmikus törvényt mondja. A filmbe bevonult a latin ragyogás. Csak jöjjön és tartson az ő tiszta s áldott országa!
