Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Korszakok határkövénél. Bornemisza Péter írói pályája
s korlátokat nem tűrő életvágyukkal. A dráma nyelve viszont a XVI-ik század magyar társalgási nyelve, van tehát a drámának egy mély magyar vetülete is. S emellett mint a protestántizmus igehirdetője, kifejezett valláserkölcsi értelmet, célzatot ád darabjának. Ebben a művében is szerves egésszé fonódva ott élnek az összes műveltségrétegek, melyekből táplálkozott és az erő, mely ezeket az elemeket egységgé edzette: színes, gazdag magyar nyelve. Nagy műfajt, korszakot kifejező hangszert csinált a protestáns prédikációból. Az új vallás küzdelmes sorsa arra késztette az írót, hogy ide összpontosítsa ereje javát. A prédikáció volt ebben a korban az emberi hatás, az emberi közlés legegyetemesebb formája. Bornemisza beszédei kötelező magatartást hirdetnek az egész élettel szemben, bírálatot mondanak az egész életről. Mindent belezsúfolt prédikációiba: hittudományt és tapasztalatokat, tudást és költészetet, lírát és epikát. A protestánskor első kimagasló alakjában már megtaláljuk az egész kor legmélyebb irodalmi jelentőségét, azt hogy összekötötte a magast a méllyel: a kor kultúrájának legmagasabb rétegei éppenúgy izgatták és érdekelték, mint a népiség. A protestánskor alulról néző, a népi szenvedésnek hangot adó, szabad és bátor társadalomszemlélete is megnyilatkozik benne. Nemzetek és nemzetiségek, ellenséges fajok testvériségét hirdette. író volt és nem is a hitvita volt életének középpontja. Harcos szellem, de ugyanannyira megértő és megérző szellem is. Ö fejezte ki először az élet és az irodalom viszonyát ezzel a nem felejthető mondattal: „És hova nagyobb rajtunk a kínzás, annyival buzgóbb lesz a kiáltás." Legszebb versében („Cantio optima") már felcsillan a későbbi kurucmotívum: „Két pogány közt egy hazáért...": „Siralmas énnékem tetűled megváltom, Áldott Magyarország tőled eltávoznom; Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az fölföldet bírják a kevély némötök, Szerémséget bírják az fene törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engemöt kergetnek az kevély némötök, Engöm környűi vettek az pogány törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
