Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Pongrácz Kálmán: Péterke
PONGRÁCZ KÁLMÁN: PÉTERKE. A keresztépületből kiköltözött a lakó és három szoba üresen maradt. Kőművest kellett hivatni, hogy megrenoválja a falakat és mindent előkészítsen a festéshez. Nincs ilyenkor sóik tennivaló, nem érdemes drága mestert hívni, csak olyan „kiskőművest", akinek van egy szerszámos ferslógja, meg egy koszos kis inasa. Ez is éppen úgy megcsinálja, mint a másik, csak legfeljebb olcsóbban. A háziúr szólt a vicének, a vice a sógorának. Ez volt a kisnmester. A neve is kőműves volt: Kőműves István. Valamikor ugyancsak nagy ember hírében állt. Sokat, gyorsan és szépen tudott dolgozni, a Singer építésivállalatnál tíz évig pallérkodott. De egy nap az ivásnak adta magát. Hiába akarták lebeszélni róla, nem sikerült. Ott kellett hagyni az állást, nem pallérkodhatott többet. Azóta így él az apró munkából. Nem hoz sokat a konyhára, de egy-két decire azért mindennap kitellik... Másnap hajnalban csakugyan ott állt a kapú előtt. A vállán egy hosszú kétágú létrát vitt, a szájában egy örökösen szörtyögő pipát tartott. Kétkerekű targoncát tóit utána az inasa. Erre volt feltéve a szerszámos ferslóg, meg a malteros láda, amiben majd megkeveri a habarcsot. Kőműves István becsöngetett a házba, Péterke — az inas — leült a targonca szélére és várta a kapunyitást. Hosszú volt az út és nagyon belefáradt. Nem lehetett több tizenlkét-tizenhárom évesnél, sovány lábszárai kéken reszkettek a hajnali hidegben, ijedt szemeivel mindig a mesteren függött. Komisz sorsa volt szegénykének, az bizonyos. Aféle kegyeleminas volt ő, akivel úgy bánhatott Kőműves
