Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet
3. Minden vallási munkánál sohasem szabad figyelmen kívül hagyni nemzeti hovatartozandóságunkat, Ez az adottság körvonalazza ugyanis vallási munkánk síkterének határait. Ha ezt elmulasztjuk, nemcsak nemzetünknek ártunk, hanem végső következményképen vallásunknak is. 4. Ebből következik, hogy csehszlovákiai magyar nemzettestünk minden magyar vallásos megmozdulást, szervezkedést teljes erkölcsi súlyával támogasson. Anyagi tekintetben is az igazságosságnak és a méltányosságnak kell uralkodnia magyar életünk egész vonalán: vagy mindegyik magyar közössége részesüljön támogatásban vagy egy sem. Ne a vallási hovátartozandóság vagy a lélekszám aránya legyen mérték az elbírálásánál, hanem a szükség nagysága és a szeretet. Egyházaink közös Ura, Jézus „a megrepedezett nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki." 5. Bármennyire dícséretreméltó és reményteljes legyen is, de nem elegndő, hogy mindezt vallásfelekezeteink egyes komoly tényezői belássák, hirdessék, és esetleg a maguk részére meg is tartsák. Szükéges hogy akik előtt e tételek igazsága nyilvánvalóvá lett, teljes erejökkel oda hassanak, hogy életünk minden kis és nagy felelősségű tényezője saját hatáskörében ehhez tartsa magát. Aki ez ellen vét, azt felettes hatósága figyelmeztesse, eredménytelenség esetén pedig kérlelhetetlenül távolítsa el helyéből, még ha hittestvéréről van is szó. Csak ezen elvek szigorú betartása biztosíthatja a magyarság igazi belső egységét és így jövőjét, 6. Amint Gömöry írja: „A közös magyar lelkiség nem fixa idea, de történelmi szükségesség, mert ettől függ a kisebbségi sorsban élő magyarság fennmaradása." Sőt mi több: nemcsak szükségesség, hanem vallási szemszögből nézve Isten parancsa, nemzeti szempontból pedig nemzeterkölcsi kötelesség, melynek megvalósítása biztosíthatja egyedül az egyetemes magyarság fönnmaradását és fejlődését. 7. Természetesen újból igaza van Gömörynek, mikor azt