Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet
támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül és rabigába görnyed." Ezt nekünk is meg kell szívlelnünk, hiszen nap-nap mellett érezzük nemcsak népünk nagymértékű közömbösséget, hanem értelmiségünket is sokszor, nagyon sokszor jobban érdekli a párisi divat, mint nemzetének nagy problémái, a bor és a nő, mint a munkanélküliség leküzdése, a farsangi karnevál, mint az iskolának, egyháznak, kultúrának égető kérdései. Hiába appellálunk népünk felelősségérzetére, belátására és í. t. Ha nincs meg az isteni kötöttség, könnyen lesz a világmegjavító és az ég kapuit megdöngető újítóból a bűnnek szegény, sajnálatraméltó rabszolgája. Stroh Ottó tanár írja „Keresztyén vagy németvallási istenhit" c. művében: „Egyetlen út áll rendelkezésünkre, melyen járva belsőleg szabadokká leszünk és a külvilágban szilárdan állunk. Ez az Isten szívéhez vezető út." Ezért mondja Paul Cíaudel, a neves francia vallásos író: „Mint a barbárság legsötétebb napjaiban, ma is a vallás az egyetlen menedék azok számára, akik nemcsak gyomjuknak élnek." Isten teremtő rendjébe kell beleilleszkedniök nemcsak az egyéneknek, hanem a nemzeteknek, mint a legmélyebb gyökerű és jelentőségű emberi közösségeknek is. Dr. Wendland' Heinz Dietrich hirdeti „Nép és Isten" c. munkájában: „A nemzet Isten teremtésének egy része és adománya ... ■egyike a mi életünk ősvalóságainak." Másik helyen pedig ezt mondja: „Minden népben a világ- és a történelem tervének titka jut kifejezésre." Éppen azért nemzet és vallás, erkölcsi erő és isten szorosan egybetartoznak. Gyönyörűen fejezi ezt ki a jelenkor egyik híres evangélikus teológusa. Köberle Adolf „Evangélium és korszellem" c. művében, ahol e kérdéssel is foglalkozik. Őszintén vallja: „Mint népközösség felismertük a mi ezer bajunkat, és megtanultuk: mindinkább felbomlunk a káoszba, ha Isten nem lesz többé velünk, és mi nem leszünk többé Isten uralma alatt." Ezt persze nem mindenki látja be. Sokan nem a vallási megújhodástól várják a nemzeti megújhodást. Természetesen mi sem mondjuk, hogy a vallási megújhodás egyszerűen ma
