Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet
KOWARIK SÁNDOR: VALLÁS ÉS NEMZET A nemzet is, a vallás is közösség, olyan embereknek a csoportosulása, egyesülése, akiket közös meggyőződés, közös elv és közös gyakorlati cél kapcsol egybe. Ilyen közösség az emberek közötti bármely egyesülés is, mint pld. társadalmi és kultúrális egyletek, gazdasági szövetkezetek, politikai pártok. Az ilyen közösségekbe való belekapcsolódás teljesen egyéni elhatározásomtól függ. Nemzeti és vallási hovatartozandóságomat ellenben nem választhatom kényem-kedvem szerint. A nemzet és a vallás tehát nem tetszés szerint választott, hanem adott közösségek. A nemzet a legerősebb földi, világi adottsága, a vallás az Istennel való közösség, tehát a tapasztalati, érzékelhető világon felüli adottság. A nemzeti közösségnek sokfajta ismertetőjegye van. Ezek közül a legfontosabbak: a közös nyelv, közös kultúra, közös múlt, egyazon vér, egyazon haza és í. t. De ezek az ismertetőjegyek többé-kevésbbé csak jelzik, jellemzik, de nem határozzák meg okvetlenül nemzeti hovátartozandóságunkat. Annak a megítélésénél, vájjon melyik nemzethez tartozunk-e, egyesegyedül saját legbensőbb énünk szava és meggyőződése a mérvadó. Azonban közös nyelv, közös kultúra és a nép sorsa iránt tettekben mutatkozó felelősségérzet nélkül nemzeti közösséget nem tudunk elképzelni. Tehát nemzetünk az a nemzet, melyhez belsőleg vonzódunk, és melynek kebelében tehetségeink, képességeink, sőt egész életünk a legelőnyösebben fejlődhetnek. Széchenyi, a legnagyobb magyar, népének prófétája, kinek nagyságát most, száz év múlva, újra érezzük, mondja: „Ha nemzeteket egyes személyekkel hasonlítunk össsze, akkor a nemzetiség nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, barátság, s a familiabeli becsület fenntartását eszközlő ébredség; ha pedig mélyebben tekintjük . . . akkor az emberi lény minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtekeibe szőtt tér-
