Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Borsody István: A nemzetiségi jog és a magyar kisebbség

kéletes harmóniát, mert egyedül azáltal vélte k ikerülhetőnek a nemzetek közti súrlódásokat. Abból a feltevésből indultak ki fejtegetései, hogy minden nép megelégszik saját függetlenségével és önállóságával és ebben a kielégített állapotban nem.nyúl hozzá más nemzetek javaihoz. És a nemzetiségi kérdésnek legszebb elméleti feldolgozását a XIX. század ötvenes éveinek olasz iskolája teremtette meg Mamiani és Mancim — az Unit a Italia ideológusainak — állam jogi! tanaival. „Minden népnek legyen meg a saját állama, de ne legyen több, mint egy állama" — ez volt a vezérlő gondolat. Mancim a torinói egyetemen tartott székfoglaló előadásában 1851-ben azt mondta, hiogy a nemzetközi jog kiinduló pontja a nemzet s nem az állam kell hogy legyen. — S özeiknek az elveknek legújabb megjelenése volt Wilson tana is a népek önrendelkezési jogairól. De közben elkallódott az eredeti fogalmazás: a nemzetiségi jog kollektív értelme és védelme, — A nemzetiségi jogot méltán nevezik modern világkérdésnek. Az optimista lelkek a nemzetiségi kérdések ideális rendezésétől várják az „örök békét", de ugyanakkor a pesszimizmus, ami nem az emberi — rousseaui— jóságból indul ki, hanem számít az emberi rossztuiajdonokkal, szkeptikus eredményekre jut: Roberto Midhels — a híres szociológus, torinói egyetemi tanár — „Italien" c. művében így ír: „Minden nép arra (értsd: a nemzetiségi jogra) hivatkozott — 'és hivatkozik, amíg gyönge, de megfeledkezik róla, mihelyst erőssé válik. Ezért a nemzetiségi jogot a népek gyermekkorabeli nemes elvének nevezhetjük."

*

A nagy francia forradalom szabadságeszméi a XIX. század elején az elnyomott népek iránti rolkonszenv fölébredését jelentették. Nemeslelkű rajongók távolii országokban hullanak el véres csatamezőkön — mint Byron, — hogy az elnyomott gyönge szabadságát és