Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: Testvérharc

— Akkor

ki, a konyhába! — Kézenkapta és kipöndörítette.

Tamás a konyhában arcrabukott. Miska is felriadt és rászólt:

— Mér

nem jössz aludni?

Tamás felnézett. Arca sáros volt. A konyha földje összevegyült a könnyeivel. Az ablakon bedőlt az első fénysugár. Kévéjében otít feküdt a kis hétéves Tamás.

Aztán felállóit. A műhelyről leemelt egy pár foltozni való csizmát és felhúzta. Kibotorkált az udvarra és belebámult a vörös napba. Az eresz alatt ismét csevegni kezdtek a fecskék. Négy apró tátogatta sárga száját és várta az eledelt.

A Tamás szemén ismét kibuggyant a könny. Ököllel fenyegette meg a fecskéket. Követ kapott fel és a macskájuk után vágta. Ordítani 'kezdett és kettétépte magán az inget. Aztán karót fogott. Az utcában eltanult öntudatlan zagyva káromkodással verte, csépelte a fecskefészket és a foltozni való rossz csizmával széttaposta a földre hullott fiókákat...

Már nem is emlékezett rá, hogy miként került az apja erős keze közé, aki a lábszíjjal verte, verte, ahol csak érte és ahogy csak bírta.

Tamás nem sírt, összeharapta ajkát, úgy, hogy vér szivárgott belőle és némán tűrte a súlyos ütlegeket.

Úgy érezte, hogy megenyhül, hogy kielégül tőle, hogy jólesik neki...