Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Váljok Sándor: K. Čapek: Hordubal és Meteor
ismert és legjobban értékelt író Karel Čapek (Csapek Károly). Čapek — amint az őt eléggé jól respektáló két regényéből is kitűnik — ismeri az európai irodalmat és gazdag szellemi ismerettára van. A most krízisbe jutott francia „individuál-rornán" irányában halad, közelebb hozva: az egyénnek, az emberi léleknek a művésze. Mindkét lefordított regénye, az egyén, az individuum hőseposza, akik köré néha aránytalanul képződik ki a közönség rajza. A Hordubál, mint a hirdetési reklám is mondja, az Amerikát járt szlovák parasztnak a balladája. Hordubál nyolc évi keserves bányamunka után kevés pénzzel (de annál több szenvedéssel) hazatér. Paraszti életmódját, népi jellemét még a bánya sem tudta levetni róla. Minden álma az otthoni porta feleségével és gyermekével, a krumpli- és rozsföld, a tehén és a jóillatú hegyi legelő. A régi életmód vágya feszíti érzéseit, rohan falujába, itt azonban rá nyomorult viszonyok várnak. Megindul a hegyi-szlovák ember balladája, amelynek tragikai magja Hordubál szívének elkomorulása. Felesége nem szereti és a szolgájával adta össze magát. A viszonyokat nem ismerő Hordubálon az egész falu nevet. Asszonya, szeretője eladta a rozsföldet, a krumplitalajt és a teheneket, lótenyésztést vezetett be, úgy hogy Hordubál előtt a paraszti élet el van zárva. Tétlenül őaöng régi földje, legelője körül, szíve pedig folyton súlyosodik. Megpróbálja, hogy szétvágja a fojtogató gordiuszi csomót, de nem csak lelkileg, hanem testileg is megviselt. Tehetetlen báb a környezet játékában, amig egyszer lelkileg is elborul. A tragikum bonyolódik, öntudatlanul vitetik balladaszerű életével, amelynek felesége vet véget azáltal, hogy egy éjtszaka szolgaszeretőjével megöleti. A Meteor alapszerkezete hasonlatos ehhez. Repülőgép zuhan le, két utasával: az egyik szénnéég, a másikat súlyos öntudatlansággal kórházba szállítják. Semmi nyom, irat nincs kiléte felől, kihallgatni sem lehet öntudatlansága miatt és az orvosi látlelet azt mondja, hogy ennek az embernek élete rejtély marad, mert meghal mielőtt eszméletre térne. Mindenki kiváncsi és lesi. Megindul a találgatás, működésbe lép a fantázia. Először a kíváncsiságáért aszkézist tanúsító nővér mondja el álmát, egyszerű, bonyodalommentes módon. Aztán a titokzatos gondolatolvasó, léleklátó és végül az emberi élet-konstruálás leghivatottabb mestere, az író. Mindhárom mese egymástól függetlenül képződik ki, de alapmotívuma mindnek ugyanaz és belőlük, epizódjaikból plasztakusan alakul ki az „Ismeretlen" lehetséges élete. Amit utólag azután a valóság is igazol.
