Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Váljok Sándor: A szlovenszkói magyar népnevelés és problémái

4. A

közvetítendő kultúra.

A helyzet-feljegyzés még nem jelenti a népnevelés problematikájának megoldását. Másik generális kérdés a közvetítendő kultúra.

Aki gyakorlati népneveléssel foglalkozik az észrevehette, hogy milyen kis mértékben állanak rendelkezésére azok a kultúrjavak, amelyeket közvetíthet. Nincs népies formában megírt tudományos irodalmunk, amit nyugodtan adhatnánk a falusi ember kezébe. Mert ha történelmet veszünk a kezünkbe, az legtöbbször mese, az ismereteket elnyomja benne a rétorika, a buzdítás. Az egészségügyi könyveink jórészben a negatívumok felsorolásában merülnek ki. Ez ártalmas, ezt ne csináld — de hogy mi a jó, mit kell tenni: azt nem mondják.

Még jobban érezhető ez a szegénység a falusi színpadokon. Itt két stádiumot figyelhetünk meg: az elsőnél a száraz és hamis levegőjű népszínművek vezetnek, betyárral, jegyzővel, kisbíróval, bakterral, cigánnyal és természetesen szentimentális szerelemmel. A másik stádium azt mutatja, amikor a falusi színpadok átmenet nélkül átugranak a körúti jazzoperettekre. A parasztlány selyemruhát ölt, kokett lesz, vagy flörtöl, a csizmás paraszt fekete ruhába bújik és játsza a hősszerelmes grófot, vagy amerikai gyárost. A vidéki táncmester táncbetétekre tanítja őket és ildomtalan mozdulatokkal ugrálnak a színpadon.

Mind a két jelenség hibás, de előretörésüket nem lehet megállítani, mert nincs elég jó darab, amivel egyeduralmukat meg lehetne törni.

Még nehezebb, folytonosan forrongó kérdés a munkáskultúra. Jelenleg ugyanis a közel százezret kitevő ipari munkásságunk majdnem teljesen idegen a magyar kultúrától. Teljesen a szocialista, marxista kultúrlégkörben él, annyira, hogy eddig kultúrális sorsközösséget is ritkán vállalt a magyarsággal. Most a helyzet mintha változást mutatna. A munkásság egy részét megérintette az Európaszerte elvonuló nemzeti hullám és kezd érdeklődni a magyar kultúra iránt.

És a nehézség ép itt van. Minden áron be akarják vonni őket a magyar kultúrközösségbe és benn is tartani. Viszont nincs olyan nemzeti szellemű munkáskultúránk, amit adni tudnánk neki. A nemzetköziséget hirdető marxista szocializmus helyébe nem tudunk adni nemzeti szocializmust, ami nívóban megfelelne a beérett és a maga szempontjából intelligens munkásnak. Nagy nemzeti értékeink még nincsenek ebből a szempontból feldolgozva, így népnevelésünk vonzó ereje feléjük nem lehet erős.